5.rész

Sziasztook Manókák! Nagyon-nagyon kifejezhetelenül sajnálom, hogy már nagyon hosszú ideje nem volt új rész. Most hoztam egy részt amit egyedül írtam, nem túl hosszú, sőt igen rövid de több a semminél. Kollégista vagyok és nincs idő írni. De a hétvégékre szánok időt, írni. Ha egyedül, akkor egyedül!

Jó olvasást a Mini-Storyhoz!!

Iratkozzatok fel!! XOXO

   Blanka

 

 

 

Hazafelé hihetetlen gyorsan szedtem a lábaimat, még én sem értem, hogy értem vissza ilyen gyorsan. Sokkolt Jade mondanivalója. Anyuék még biztosan nem tudják, a barátaiban pedig nem bízik meg. Ami azt jelenti, hogy én vagyok az első aki tudja. Jade kezdett komolyodni. A terhessége pedig ellent mondott ennek. Nem tudom, hogyan eshetett teherbe, de hatalmas felelőtlenség volt. Anyuék ki fogják nyírni, annak ellenére is, hogy ő anyuék kedvenc gyereke. Ezt még ők is nehezen dolgoznák fel. Úgy éreztem amint hazaérek, fel fogom hívni Jade-et. De először mással kell beszélnem. Az egész olyan hihetetlennek tűnik. Néha azt kívánom bárcsak egy álom lenne. Nem így képzeltem el az életemet. Azt hittem egyszer Kanadába költözünk a szüleimmel. Lesz egy férjem és két gyerekem. Nem gondoltam volna hogy minden álmom szertefoszlik. Amint beértem az ajtón éreztem, hogy valami nincs rendben. Szétnéztem és nem találtam a laptopom. A ruháim szét voltak dobálva mindenütt. Valaki járt  itt. Valaki aki kirabolt. Mindig féltem attól, hogy valaki elveszi majd a cuccaimat. Most különösen rémesen éreztem magam. Nem hívhatom a rendőrséget, hogy ellopták a laptopom, amit tulajdonképpen egy közösségi területen hagytam. Most ébredtem rá, hogy mennyire nagy hülyeség volt mindenemet odavinni. A ruháim közül, a különösebben márkás cuccok hiányoztak egyedül. Első gondolatom az volt, hogy felhívom Jade-et. Aztán gyorsan elvetettem ezt az ötletet. Aztán rá vettem magam és fel hívtamVarent. De csak kicsöngött, válasz nem érkezett. Biztosan haragszik rám amiért, nem válaszoltam a hívására. Ezért hagytam neki egy üzenetet.

 

Mindenképp hívj fel!! XOXO

 

Reméltem. hogy minnél hamarabb visszahív, ugyanis az őrület határán álltam. Nem sok kellett ahhoz, hogy kinyiffantsam magam. Megígértem Varennek, hogy még este felhívom, vagy legalábbis reggel. De Jade és a terhessége közbejött. Nem tudtam mi tévő legyek. Egyszerűen csak nem tudtam, mit mondjak Varennek, merthogy semmit sem tisztáztam. Ben lelépett és még csak fel sem hívott. Nem várhattam estig, ezzel a megbeszéléssel. Hirtelen ötletként felhívtam Ben-t.

-Ennyire hiányzom vagy csak pusztán zavar, hogy leléptem? Amit persze sajnálok, és... -közbevágtam.

-Hol vagy most?

-Ömm éppen úton vagyok. És nem éppen a legbiztonságosabb vezetés közben telefonálni. Más esetben fel sem szoktam venni a telefont.

-Igazán megtisztelő, hogy csak értem felveszed, de ez nem merül el ennyiben. Mindenképpen beszélnünk kell, ha lehet még ma. Még mielőtt este lenne.

-Figyelj,Luc igérem, hogy amint hazaértem felhívlak, ha ez megfelel.

-Hát..oké! De ha nem!!

-Nyugi, általában betartom amit mondok. Na de lerakom, mert ha nekimegyek valaminek, a kórházból foglak felhívni. Ha tehetem...-halk kuncogás áradt a telefonból.

-Oké, vezess óvatosan. Majd hívj. Szia.-lecsaptam a telefont. Nem teljesen értem, hogy miért számít, az, hogy Ben felhívjon, mert ezt úgysem telefonon akarom megbeszélni.

Varen másfél óra múlva hívott. Gyorsan felkaptam a telefont.

-Szia, úgy örülök, hogy felhívtál!-csattantam ki örömömben.

-Lucy, nem teljesen értelek. Egyik percben azt akarod, hogy ne beszéljünk amíg nem tisztázod az érzéseidet. Mindig megértelek, de most valahogy ez nem világos. Miféle érzésekről beszélsz? És kivel kapcsolatban? A gyerekkel akivel egyszer beszéltél? Hogy is hívják.. Benedek?

-Varen, ez nagyon-nagyon bonyolult. Egyébként, nem csak simán Ben. Vagyis Benjamin de ez nem számít. És igen neki is köze van ehhez de nem teljesen. Ezt nem tudom elmagyarázni. Nagyon furcsa dolog ez. És Bennel akartam beszélni de dolga volt. Este beszélek vele, és utána majd mi ketten...

-Nem Lucy, eszedbe se jusson, hogy veled leszek majd hirtelen lelépsz. Csak úgy. Én soha sem tettem veled ilyesmit. A legjobb barátom vagy. Nem hagynálak ott. De úgy tűnik Ben még ezt a kapcsolatot is fel tudja bontani. Hívj fel ha megjött az eszed. Este Grace-szel leszek. Ha már te nem vagy elérhető. Egyébként rengeteg mesélni valóm van, szólj ha még érdekellek. Szia-azzal lerakta a telefont. És az volt a legszörnyűbb, hogy tudtam, tökéletesen igaza van.

4. rész

Nehezen,de végül kinyitottam a szemem,de elég idegen hely tárult elém. Felültem a kanapén és szomorúan tapasztaltam,hogy a nyakamnak annyi. Nagyon fájt,elfeküdtem. Szétnéztem,és rájöttem,hogy nem a saját ágyamban vagyok. Nem is a saját házunkban. A földön egy srác feküdt betakarózva,akit Bennek hívtak. Hihetetlenül édes volt,ahogy aludt.
-Jó reggelt tündérlány! Hogy aludtál? - szólalt meg a hátam mögül egy rekedtes hang. Hátrakaptam a fejem és leblokkoltam. Ott állt egy szál alsónadrágban előttem a Guns N' Roses szólógitárosa. Slash. Azt hittem elájulok. Az egész előző este csak álomnak tűnt. Az,hogy Axl Rose majdnem megfektetett,az,hogy Duff McKagan megmentett,hogy együtt buliztunk a GNR tagokkal. És ugye az is,hogy Slash-nél aludtunk.
-Jó reggelt. Hát...jól,csak a nyakamat teljesen elfeküdtem. - grimaszoltam,miközben az említett testrészemet tapogattam.
-Basszus. Mi a francot csináltok ilyen korán? Nem tudtok kussban maradni? - morogta Ben,miközben átfordult a másik oldalára. Nekem sem kellett több,megfeledkeztem a nyakfájásomról és Benre vetettem magam.
-Jóóóóó reggelt Beeeen! - nevettem fel jókedvűen.
-Nina....te meg mit csinálsz? - nézett rám álmos fejjel,de egyfajta döbbenetet is felfedeztem rajta. Bizonyára zavarban volt a szituáció miatt. Ugyanis rajta feküdtem,és ölelgettem. Egyébként nem jellemző rám az a viselkedés,de örültem a srácnak.
-Örülök,hogy ébren vagy! - nyomtam az arcára egy puszit,amitől még jobban elpirult.
-Én pedig annak örülök, hogy úgy érzem magam mint akit bekábítóztak, és nem segít, hogy rajtam csüngessz-lökött le magáról.
-Héé, mért vagy ilyen gonosz?- kiáltottam fel.
-Nina, én csak..-elhallgatott.
-Mi??
-Nem ez a legmegfelelőbb helyzet erre, de mondanom kell valamit.- nézett rám komolyan.
-Hallgatlak.
-Biztos, hogy itt akarod ezt, Nina?
-Ne húzd az időt Ben!
-Jólvan. Szóval tegnapról én semmire nem emlékszem. Tudom, hogy ezt most nem érted, de így van. Fogalmam sincs ki vagy, és honnan ismerlek. Ne haragudj. Valószínűleg bevettem valamit, amitől minden kiesett.
Sokk-ként hatottak rám a szavai. Rettentően megijedtem. Nem Bentől, mert tegnap minden tökéletes volt, hanem attól, hogy ezt csak én éltem át. Valahogy emlékeznie kell. Ez nem történhet meg!
-Ben, én..-elcsuklott a hangom. Pár pillanat múlva már rohantam a kijárat felé, de Slash az utamat állta.
-Engedj!-kiáltottam.
-Hercegnő, nyugalom! Fogalmad sincs hová mész, hogy hol vagy. Kérlek maradj nyugton.
-De én..-majd kifakadtam. De fogalmam sem volt miért.
Amikor megnyugodtam, a szemem sarkából megpillantottam Bent, aki menni készült. Tekintetünk pár másodperc idejéig talákozott. Majd közelebb lépett hozzám.
-Nem akarom, hogy utálj! Nem tudom ki vagy, de biztosan jól éreztem magam veled. De sajnos semmire sem emlékszem a tegnapból. Annyira sajnálom. Ha van kedved, elmesélhetnéd az estémet.-próbált felvidítani.
-Hát.. megértelek. Oké- majd kibújtam Slash szorításából és Bennel elindultam a kijárat felé.
-Hé, Srácok! Még találkozunk! Köszönök mindent- szóltam vissza.
Slash bólinott, majd a többiek is elköszöntek. Visszakaptam a telefonom, ami fogalmam sincs, hogyan került hozzájuk.
A névjegyekben megláttam az új neveket, és elmosolyodtam, majd kimentünk.
Némán sétáltunk pár utcán keresztül, amikor megtörtem a csendet:
-Tudod hol vagyunk?
-Persze.
-Akkor jó.- majd még néma percek sokasága illant el, mikor Ben egy pad felé húzott.
-Itt jó lesz!-majd leültünk.
-Na szóval..Mesélj!-fordult felém zavarba ejtően.
-Hát.. a GNR koncerten futottunk össze. Először idegenkedtünk, majd elkezdtünk beszélgetni. Én sem emlékszem mindenre, de arra igen, hogy a tagokkal a koncert után elmentünk Slash lakására, ahol Axl.. szóval meg akart erőszakolni. Mikor észrevettétek, rögtön leállítottátok. Mivel rettegtem, attól, hogy újra kitör belőle az állat, melletted aludtam, mert te így akartad. Körübelül így történt.-fejeztem be a mondókám.
-Értem.
-Ennyi? Érted?- törtem ki.
-Mégis.. mit vártál? elmondasz egy történetet, amiről nem tudom, hogy tényleg megtörtént-e.
-Kételkedsz bennem?
-Nem.-hangzott az egyértelmű válasz.
-Akkor, mondj valamit, amit gondolsz, vagy hasonló mert nincs sok időm. Így is azt ígértem a barátomnak, hogy reggel találkozunk.
-Van fiúd? Jó ,hogy szólsz azért!- Ben dühösen nézett rám. Talán féltékenyen, de hisz, nem is tudja ki vagyok.
-Jajj, dehogyis. Ő csak a legjobb, és egyetlen barátom, Varen. De szerintem meséltem róla.. ha emlékeznél.
-Biztosan? Mert nem akarom az időm fecsérelni, ha neked barátod van.
-Totál biztos! Hihetsz nekem!
Majd beszélgettünk, úgy mindenről, amiről egyébként tegnap este is, de ez nem számított. A nap végére, mert este hét körül értem vissza a lakba, Ben olyan volt mint tegnap. Megadtam neki a telefonszámom, azt mondta hívni fog. Teljesen kimerültem, de végülis megoldódott a Ben probléma, és csak ez számított.
Varennek üzentem, hogy holnap mesélek. Rengeteg üzenetett hagyott.
------------------------------------------
Mikor reggel felébredtem, első dolgom volt megnézni a telefonom. 2 új hangüzenet és egy sms. Először az sms-t néztem meg:
Szépjóreggelt kisasszony!!:)
Ben üzenete egészen meglepett. Viccesnek találtam, hogy tegnap reggel még azt sem tudta ki vagyok, ma pedig... hát ez egészen furcsa.
Az egyik hangüzenet Jade-től jött. Üzent, hogy ma apuék nem lesznek otthon, így elmehetek a maradék ruháimért. Így is fogok tenni. Örömmel tölt el, hogy megszabadultam otthonról, mert sokkal jobb érzés szabad, önálló emberként élni a világomat. A másik hangüzenet Varen-től jött. Nagyon hiányzik neki a barátságom. Ezt mondta. Nem értem. Ő az egyetlen.. vagyis a legjobb barátom. Nem kellene ebben kételkednie. Már az egy másik dolog, hogy én sem tudom, ki a fontosabb. Csupán 2 nap alatt. Nem voltam a magam ura. Ez nem tetszett, ezért elhatároztam, hogy fel fogom hívni Ben-t. De előbb Varennel kellett beszélnem. Tisztáznunk kell, hogy nekem ő a.. vagyis a legjobb.. talán. De ezzel nem állhattam elé.
Ben-nel kell beszélnem először.
De nincs meg a száma. Slash-nek pedig, ha szerencsém van akkor meg lesz.
Tárcsáztam..
-Szia Tündérke!-szólt Slash.
-Mondd, hogy megvan Ben száma.
-Ööö..száma? Miféle száma? Mi?- Slash nagyon furcsán viselkedett.
-A telefonszáma, mért mire gondoltál?
-Jajj, hát persze.. Öömm de nekem nincs. Viszont Duff-nak minden bizonnyal megvan. Majd elküldöm üzenetbe! Szió!-majd letette.

Nem tudom, meddig vártam, már épp mikor kezdtem feladni a reményt, jelzett a telefonom.
Slash küldte a számot. Örömmel fogadtam.
Bepötyögtem a számokat, majd hívtam.
-Honnan.. a fészkes fenéből szerezted meg a számom?
-Neked is szia! Egyébként ha mindig elérem amit akarok. A számodat akartam. Megkaptam.
-Kezdek parázni tőled.- nevetett.
-Na szóval találkoznunk kell. Most. Amilyen hamar csak lehet.

-Ööö...rendben. Akkor találkozzunk egy óra múlva a Starbucks-ban. Meghívlak egy italra. - mondta,és éreztem a hangjában,hogy mosolyog.
-Oké. Akkor szia! - kinyomtam a telefont és elgondolkodtam azon,hogy hol is van a Starbucks. Körülbelül egy negyed óráig agyaltam,amikor rezgett a telefonom. Ben írt. Az sms-ben le volt írva az utca név,ahová mennem kellett. Hangosan felnevettem,amikor kinyílt a kis ház ajtaja és belépett rajta Varen. Nem igazán gondolkodtam,csak felpattantam az ágyról,amin ültem és a fiú felé szaladtam,majd megöleltem. Nem számított semmi,csak az a pillanat. Újra átjárta a testemet az a bizsergés,mint amikor először megöleltük egymást. Az egész úgy történt,hogy amikor még általánosba jártam,és egy pénteki napon az utolsó óráról mentem hazafelé és akkor Varen ott állt az aulában és rám várt. Lehet azt hinni,hogy szerelmesek voltunk egymásba,de mi tudjuk,hogy ez nem így volt. Aztán együtt töltöttünk egy órát,amíg a vonatra vártunk,de életem legszebb egy órája volt. Aztán az elköszönésnél öleltük meg egymást először. Csodálatos érzés volt,és azóta ő a legjobb barátom. Szóval előtte is ismertem már,de nem beszéltünk túl sokat.

-Azt hittem már innen is eltűntél.-suttogta a fülembe.
-Sajnálom. Mindent elmesélek, csak most...mennem kellene. Nincs okod megharagudni. Miattunk teszem. Tisztázni akarok.. mindent.
-Rendben, hiszek neked- majd engedett az ölelésből és hátrébb lépett.
-Ugye nincs harag?
-Persze, csak tisztázd az érzéseidet.- Varen annyira okos volt. Rettenetes csodáltam. Jobb szó, hogy bölcs.
-Este látlak?- reménykedtem, egy esti találkozóban.
-Ha itt leszel, igen.
-Természetesen- majd egy gyors öleléssel elbúcsúztam, kedves barátomtól, és elindultam, mert késésben voltam.

Negyed óra alatt találtam meg a helyet. Elég eldugott utcában volt. Ben már ott volt, kint állt a bejárat előtt. Intett, hogy álljak meg, mert egy autó közeledik.
Amint elhajtott,Ben elindult felém. Gyorsan kezdtem szedni a lábaimat, hogy minnél hamarabb odaérjek. Ben egy öleléssel köszöntött, ami igazán meglepett.
-Hellóka királylány!
-Sziaa..öö..lehetne, hogy ne hívj így? Slash is éppen elég.
-Ja, ahogy akarod. Slashnek megengeded, persze.
-Jajj, már! Ne csináld!
-Nem csinálok semmit!
Abban a pillanatban, egy GNR szám szólalt meg, furcsa módon a kedvencem. Ben felkapta a telefonját. Pár szót váltott az illetővel, majd letette.
-Ne haragudj, tényleg.. rettenetesen sajnálom, de mennem kell! Bepótoljuk! Amint lehet! Ígérem!
-Hát..oké..menj! Majd beszélünk. Szia.- majd elrohantam, mert igazán rosszul esett.

Amint hazaértem, a rejtekhelyemre, eszembe jutott Jade. Megragadtam a táskám, és egy kisebb színe zsákot, amibe a ruháimat szántam. Igazából fogalmam sem volt, hogy mikor romlott ennyire meg az életem, de igazság szerint nem bántam. Jobban éreztem magam így. Jade már teljesen beleélte magát a helyzetbe, de igazából neki nincsennek rossz szándékai velem kapcsolatban. Anyuékat pedig egyáltalán nem érdekelte, hogy nem látnak. Illetve apu néha-néha írt egy üzenetet, de ennél többet soha. Talán, ő is így látja jobbnak. De nekem apu, hiányzik. Neki valamiért én nem. Ez a gondolat pedig egyben tart, mert apu nagyon bölcs. Ha ő úgy látja így jobb, akkor biztosan úgy van. De arra szükségem van, hogy beszéljek vele. Legalább két hetente. Nagyon vágyom már arra, hogy felvídítson. Mert eddig, míg otthon laktam, miatta maradtam egyben.
Mindig tudta, hogy mit kell mondania. Gyalog negyed óra az út, a házig, ha nem sietek. Nem volt okom sietni.
Mikor befordultam az utcába, egy furcsa érzés fogott el. Előtörtek a régi, szörnyű emlékeim, és egyszerre zúdultak a nyakamba. Kirázott a hideg, és egy pillanatra lederedtem. Aztán erőtt vettem magamon, és gyorsan kezdtem szedni a lábaimat. Nyugtatgattam magam, hogy nincs semmi baj, már nem itt lakom, vagyis hivatalosan még mindig. Ez elkezdett aggasztani. De igyekszem majd ezen is változtatni. Amint a kapuhoz értem, a kutyánk, Dragon rohant a kapuba, és ugatni kezdett. Soha nem fordult még elő ilyesmi. De minden bizonnyal már ő is elfelejtett. Ezzel jár, ha az ember elmegy otthonról, és nem is jár vissza. Nem számít. Remegő kézzel megnyomtam a csengőt. Nem tudom, hogy mitől féltem. Öt percet kellett várnom, mire Jade kilépett az ajtón. Furcsa mosoly kerekedett a szájára. De nem feltétlenül rossz. Bezárta maga mögött az ajtót, és elindult felém, a kapu felé.
-Nahát! Rettenetesen nézel ki. Mi van veled?- szólt egyenes hangon Jade.
-Nem szeretek itt lenni. Csupán ennyi.
-Figyelj,nagyon sajnálom,hogy el kellett menned. És az igazat megvallva hiányzol is. - ölelt át,ami meglepett. Ovis kora óta nem csinált ilyet. Viszonoztam az ölelést,és bementem a házba. Dragon értetlenül nézett rám,de én csak elmosolyodtam és megsimogattam a fejét. 

-És milyen volt a koncert?-kérdezte Jade,miközben üdítőt töltött. Ez eléggé meglepett.

-Jó volt nagyon,csak Varennek közbejött valami,így egyedül mentem. 

-Kár. De legalább találkoztál Axlékkal.-mosolygott,miközben a kezembe adta az italt. Nem szándékoztam neki Benről vagy a srácokról beszélni. 

-Igen. És mi újság Travis-szel? Megvagytok? -nem mintha nagyon érdekelt volna. 

-Aha. Anyu odáig van érte. Csak tudod Travis egyáltalán nem olyan jó srás,mint amilyennek mutatja magát. - meredt maga elé. 

-Tudom.Viszont én összeszedem a cuccaimat,aztán lépek,mert ha jól tudom apuék nemsokára jönnek. -mondtam,de mivel Jade elgondolkodott,felmentem az emeletre. Összepakoltam a cuccaimat. Ahogy leértem olyan látvány fogadott,amire nem számítottam. Jade sírt. Zokogott. Odasiettem hozzá aggodalmasan. 

-Mi a baj Jade? 

-Nina....én...terhes vagyok.-borult a nyakamba. A hír jéghideg vízként ért.

-Ezt mikor tudtad meg?És miért csak most szólsz? - öleltem át. 

-Egy hónapja tudom. De Travis sem tudja és anyuék sem. Kérlek ne mondd el senkinek. -kétségbeesett szemekkel nézett.

-Nem mondom el,nyugodj meg. De mit fogsz csinálni?

-Nem tudom Nina. De ugye majd elmehetek hozzád ? 

-Persze,gyere bármikor. De most megyek. - köszöntem el,majd kiléptem a házból. 

3. rész

A tömeg szinte lezúdult a buszról,de figyeltünk egymásra. Egy rocker nem az az ember,amilyennek a társadalom látja. Sokkal figyelmesebb,mint bárki.A koncertek nem úgy zajlanak,hogy összetapossák a másikat. Ha egy rajongó elesik,akkor segítenek neki felállni. Ha rosszul van,kiviszik a levegőre,szóval bármi. Rengetegen elítélik az ilyen embereket,de miért is? Azért,mert olyan zenéket kedvelnek,ami keményebb? Azért,mert másabbak? Mert nem olvadnak bele a tömegbe? Nem követik a divatot,és az értelmes zenéket szereti,aminek a szövege magával ragadja az embert,nem pedig az értelmetlen rap/pop zenék után rohangál,amiket még csak nem is a tagok írtak. Nem nézem semmibe az olyan egyéneket,akik mások elvárásai szerint él. Az ő élete elég unalmas lehet.
Örültem neki,hogy elmentem a korábbi busszal,mert mire odaértem,már elég sok ember álldogált a jegypénztárnál. Volt,aki éppen jegyet szeretett volna venni,de a pénztáros sajnálattal közölte,hogy az összes elfogyott. Odatrappoltam és boldogan vártam,hogy sorra kerüljek. Előttem volt egy lány a barátjával,és elég nyilvánosan szerették egymást. Nem,nem volt semmi bajom velük,mert láttam,hogy milyen stílusuk van,de kicsit zavarba ejtő volt,ahogy szenvedélyesen csókolgatják egymást.
-Khm...elnézést...de...azt hiszem maguk következnek. - zavartam meg a tevékenykedésüket,mert a pénztáros türelmetlenül hajtogatta a 'következő' szót. A párocska csak érdekesen rám nézett,majd a kassza felé fordultak és megvárták,amíg ellenőrzik a jegyeket,aztán kéz a kézben tovább haladtak. A sorban én következtem. Mosolyogva nyújtottam át a jegyemet,a pénztáros nő pedig egyhangúan letépte róla a kódot,majd tovább engedett. Szerencsémre még viszonylag kevesen voltak,így az első sorban álltam. Teljesen ráláttam a színpadra. Az az érzés,ami hatalmába kerített,olyan hihetetlen volt. Olyan érzésem volt,mintha a Mennyországban lenék. Mindenfelé olyan emberek,mint én. Legszívesebben mindenkihez odamentem volna,és megöleltem volna őket,de rá kellett jönnöm,hogy nem olyan helyen vagyok. Nem mintha rengetegszer lennék ilyen helyen. Éppen ismerős arcok után kutattam,amikor éreztem,hogy valami hideg a testemhez ér,és szétárad a mellkasomtól egészen a hasamig. Amint előrenéztem,rájöttem,hogy leöntöttek sörrel.
-Basszus! Idióta! Nem tudsz vigyázni? - kiáltottam,mielőtt láttam volna,hogy ki követte el ellenem a merényletet.
-Bocs,ne haragudj...-a srác maga volt a megtestesült tökéletesség. A haja össze volt kuszálva,de nagyon jól állt neki. Ujjatlan Guns-os pólóban volt,és pár tetoválás is díszítette a testét. Az arcán őszinte megbánás jelei látszódtak.
-Mindegy. Ide valósi vagy? -kérdeztem tőle,miközben a színpad felé néztem,ahol már javában folytak az előkészületek.
-Aha. Itt lakok pár utcányira. Na és te? -nézett ő is az említett irányba. Látszólag nagyon lelkes volt ő is,mert a tömeggel elkezdte kiabálni a banda nevét.
-Egy óra az út busszal. Annyira nincs messze. - szálltam be a kiabálásba. Majd amikor láttuk,hogy a bandatagok szaladgálnak ide-oda a színpadon még jobban rákezdtünk.
-Amúgy Ben vagyok. Téged hogy hívnak?-kiabálta, hogy jól halljam.
-Nina vagyok.-ordítottam én is.
Az emberek egyre csak özönlöttek be a koncert helyszínére, mindenkin valamilyen Guns-os póló. Ezek az emberek mind, olyanok lehetnek mint én. Ez a gondolat némi örömmel töltött el.
Aztán hirtelen feleszméltem, hogy a hihetetlenül helyes, Ben egyenest engem bámul, és isten tudja csak mióta.
-Mi az? Mit nézel? - kiáltottam.
-Semmit,csak...-nem tudta befejezni,mert Axl hangja belehasított a levegőbe.
-Hello LA! Régen találkoztunk,hogy vagytok?- nézett szét a tömegen. - erre mindenki tapsolt.
-Akkor vágjunk is bele....Take me down to the paradise city where the grass is green and the girls are pretty... -ahogy megszólaltak a hangszerek és Axl,úgy éreztem tényleg a Paradicsomban vagyok. A tömeg ugrált,énekelt és táncolt. Rettenetes nagy mámor volt,azonban egy idő után szorongás fogott el. Akkor undorodtam az emberektől.
-Ben...vigyél ki innen. El fogok ájulni..ez a sok ember..nem bírom ezt a nyomást. Segíts. -fogtam meg a mellettem tomboló srác kezét.
-Gyere. Mindjárt jobban leszel. - húzott el a közeli mosdó felé. Ott leültetett a térdére,majd előhúzott a zsebéből egy zacskót,amiben volt némi fehér por.
-Kizárt,hogy én ezt felszívjam. Nem drogozok. - állítottam meg a cselekvésmenetét.
-Figyelj Nina,szorongás ellen ez jó. Semmi bajod nem lesz egy kis utcától. Hidd el. Bízz bennem. - nézett a szemembe. Teljesen elvesztem bennük. Amikor észhez kaptam,már az összetekert papírpénzzel szívtam fel a kis utcát. Abban a pillanatban minden félelmem elmúlt. Csodálatos érzés fogott el. Olyan természetfölötti érzés. Ben mosolyogva kézen fogott és visszamentünk a tömegbe. Ezután teli torokból énekeltünk.Majd elérkezett az utolsó dal.
-Talk to me softly,there's something in your eyes.....Don't you cry tonight,I still love you baby.
-Imádom ezt a dalt. -mosolyogtam.
-Hölgyem,felkérhetem egy táncra? - fordult felém Ben. Bólintottam,és kezemet az ő kezébe csúsztattam. A másikat a vállára tettem,ő pedig a derekamra. Nagyon jól táncolt. Hihetetlenül élveztem. Idő közben egy nagy reflektor fordult felénk. Azt nézte mindenki,ahogy táncolunk. Axl is elkezdte újra a dalt. Mi csak mosolyogva néztük egymást. A dal végeztével Duff beleszólt a mikrofonba.
-A táncos párt szívesen várjuk a backstage-ben. Van egy kis ajándékunk nektek! - Bennel értetlenül néztünk a basszusgitárosra. De következett a banda bemutatása.
-A csodálatos szólógitárosunk,Slash. A basszeros,Duff,a ritmusgitáros,Izzy. A dobosunk pedig Steven Adler alias Popcorn. - mutatta be Axl a tagokat.
-Az aranyhangú énekesünk pedig nem más,mint az egyetlen Axl Rose. - mondta mosolyogva Duff.

*********

-Úristen Ben! El sem hiszem,hogy ilyen szerencsések vagyunk,hogy találkozhatunk személyes a GNR tagokkal! -lelkesedtem újonnan szerzett barátomnak.
-Igen,tényleg szuper! - mosolygott,amikor kinyílt a bandatagok öltözőjének ajtaja,és Axl Rose személyesen fogadott minket. A szívem ki akart ugrani a helyéről,annyira izgatott voltam,hogy levegőt is elfelejtettem venni. Az arcomon levakarhatatlan mosoly csücsült,amit valószínűleg a többiek is észrevettek,mert Ben a karomba bökött,amire felugrottam az álmélkodásból és fájdalmasan simogattam a végtagomat.
-Köszönjük a meghívást,tényleg nagyon nagy örömet okoztatok nekünk! Egy álmunk vált valóra. Nagy megtiszteltetés. - kezdett el hálálkodni Ben.
-Igazából nem szoktunk ilyeneket csinálni,de amikor észrevettünk titeket,ahogy lassúztok,jött ez a spontán ötlet,és úgy gondoltuk,hogy elég szép pár vagytok. - mesélte mosolyogva Duff.
-Igazából mi...most találkoztunk először..és barátok vagyunk...-néztem zavartan a bandára,majd Benre.
-Ó,értem. Sebaj! Akkor is jól néznétek ki együtt. De az ajándékunk...egy éjszaka álljuk a számlát a Rainbowban,és velünk bulizhattok. Persze csak ha szeretnétek. - vonta meg a vállát Axl. Összenéztünk Bennel,majd bólintottunk. Ragaszkodtam hozzá,hogy szeretnék közös képet minden bandataggal,amit teljesítettek is. Ezért hatalmas boldogság közepette indultunk el a klipekből jól ismert bár felé. Idő közben megtudtunk pár érdekességet a tagokról. Mint például; Slash imádja a hüllőket,és van neki egy igazi kígyója,Duff egyszer majdnem belehalt a drogok és a pia együtt fogyasztásába és Izzy nem igazán tanult jól a gimiben.
-Hűha! Vannak sztorijaitok! - ámuldoztam,mire csak pár mosolygós arcot kaptam válaszul.
-De meséljetek ti is valamit! Tesók? Szülők? Pasi? Barátnő? - érdeklődött Steven,aki most viszonylag normális hangulatában volt.
-Igazából én normális családban nőttem föl. Legalábbis látszatra az. Apu orvos,muter pedig ügyvédi asszisztens. Van egy húgom....Jade...és egy barátom,Varen,aki egyetemista. Vele nőttem föl. Viszont egyszer sem éreztünk egymás iránt többet barátságnál. Vele jöttem volna,csak közbejött neki valami,így nem tudott jönni. - számoltam be dióhájban a családomról.
-És a húgod? Ő miért nem jött? Gondolom ő is olyan,mint te,csak kicsinyített változatban. Jó lehet az élet két rocker lánnyal. - ábrándozott Slash.
-Ööö..Jade nem igazán nevezhető rockernek. Sőt! Ő amolyan...hogy is mondjam...plázacica. Van egy bunkó,beképzelt,kretén pasija. Ők ketten az idegeimre mennek. Ezért menekülök Varenhez. És a legjobb,hogy anyu mindent megtesz,hogy az ő kicsi lányának minden jó legyen. Velem kapcsolatban pedig az sem érdekelné,hogy leugranék egy hídról. Szemrebbenés nélkül letagadta,hogy én az ő lánya vagyok. Ezért nincs is keresnivalóm abban a házban,amit valaha az otthonomnak neveztem. Szóval most egy olyan helyen lakom,amit csak Varen és én tudjuk,hogy hol van. - adtam ki magamból,és nem számított,hogy ők csak sztárok..és nem fognak emlékezni az én kis problémáimra,de úgy éreztem el kell mesélnem.
-Az durva. Sajnálom. - nyögte ki Izzy. Jól esett az együttérzés,de nem tartott sokáig a csönd.
-És te,Ben? Veled mi újság? - fordultam a mellettem baktató srác felé.
-Velem semmi érdekes. Jó családom van. Szerető szülők,rokonok,testvérek. - vonta meg a vállát.
-Igazán?-gyanúsan végigmértem.
-Nem hiszel nekem?-kérdezte azzal a csábos mosolyával.
-Igazán? Nem.-vágtam vissza.
-Alkoholista apa, dilis anya, hatalmas család, sok nyűg. De összetartó családként vagyunk elkönyvelve. Tudod semmi extra.
Megvontam a vállam.
-Legalább biztosan nem utálnak- mormoltam.-Na és Steven? Veled mi a helyzet? Ha publikus- tereltem a témát.
Úgy éreztem Ben sokkal több annál, amennyit megmutat. Van benne valami, ami nagyon megfogott. De meg kell ismernem, de talán nem most.
-Mért ne?-kacsintott Steven- Apám építész, az anyám pedig festő. Vagy valami olyasmi.-nevette el.
-Gondolom úgyis én jönnék, a családom nagyszerű. Tényleg. Semmin sem változtatnék így jó ahogy van. Mindkét szülőm az egészségügyben dolgozik, igaz már nem házasok, de sokkal jobb ez így.-mondta Izzy.
Észrevettem, hogy Axl valamin nagyon töpreng, viszont nem volt közöm hozzá, így nem vettem róla tudomást. Másfél órán át beszélgettünk, amikor Slash felajánlotta, hogy menjünk el hozzá. Annyira furcsának találtam ezt az egészet, hogy alig ismerem őket, és máris ez történik. Nem tudtam, hogy jó ötlet-e belemenni. De Ben beleegyezett, ami pedig megerősítést adott arra, hogy én se hátráljak meg.
-Gyertek a limóhoz.-mondta Duff.
 

*********

Slash lakása, nem volt messze, de a sötét miatt, nem találnék vissza oda. Annyira furcsa volt velük, a korkülönbség miatt is. De nem bántam. Ben velem volt, ez pedig pont elég volt. Slash háza sötét volt, de tetszett.
Amint a lépcsőn mentünk fel, a lakáshoz, lemaradtam, hogy felmérjem a helyzetet. Ben elől ment, Duff és Steven társaságában. Mögöttük Slash kullogott Izzy mellett. Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy Axl mögöttem áll, és a derekamat fogja.
-Mit..-mondtam volna, de a a kezével befogta a számat.
-Ssss..-a frászt hozta rám.
Szembe fordított magával, és a sötétben alig láttam. Arra lettem figyelmes, hogy a többiek nincsenek már ott. Nem is vártak ránk. Kettesben maradtam Axl-el.
A szemembe nézett, majd kaján mosollyal az arcán magához húzott.
-Ne csináld, Axl.
-Miért ne?-kuncogott.
Kezével végigsimította az arcom, ügyelve arra, hogy gyűrűje ne sértsen meg, majd újra a szemembe nézett, és megcsókolt.
Nagyon furcsa érzés volt. Rég csókolóztam, az pedig ehhez fel sem ért.
Hevesen játszadoztunk egymással, amikor Axl visszahúzott a lépcsőfordulóhoz, majd a falnak döntött.
-Akarlak.-suttogta.
Nem jutottam szóhoz. Élveztem amit műveltünk. Bár tudtam, hogy nem helyes, hogy ez nem én vagyok. De régi álmom, hogy Axl Rose-al csókolózzak. De Axl nem csak ennyit akart. Már vetkőztetett, amikor megszólaltam:
-Szűz vagyok, Axl. Ezt nem csinálom.
Arcára a döbbenet ült ki, de ez nem tartott sokáig. Még hevesebben tépte a ruháimat, amikor már csak egy melltartó és egy bugyi volt rajtam lesokkoltam. Vagy belemegyek, és Axl elveszi a szüzességem, itt egy lépcsőfordulóban, vagy megerőszakol.
Már megbántam amit mondtam. Kezdtem kétségbeesni,de nem bírtam sikítani vagy segítségért kiáltani,mert alapból hihetetlen volt,hogy Axl Rose,igen a Guns N' Roses énekese,tart a karjaiban,és éppen meg akar fektetni. A könnyek elkezdtek folyni az arcomon.

-Mi a baj? Nem örülsz,hogy én leszek neked az első? - vigyorgott kajánul. Erősen megráztam a fejem,de ő mit sem törődve a válaszommal tovább ingerelte a testemet. Az ajtó nyílása egyenesen megváltás volt számomra. Hallottam,hogy Ben és Duff beszélgetnek. Jól kijöttek egymással. Rágyújtottak. A füst belehatolt a levegőbe,majd szertefoszlott. Láthatatlanná vált,de közben lassan megölt minket. Az emberiséget. Olyan volt,mint egy gyilkos,aki gyilkol az utcán,de senki nem szól érte. Bárkit megtalálhatott. Bárkit kivégezhetett,akit csak akart. Mindegy volt,hogy fiatal vagy öreg,kövér vagy sovány,színes bőrű vagy fehér,férfi vagy nő. Az elején rátelepedik az emberre,akinek a szenvedélyévé válik,majd képtelen megválni tőle. A láthatatlan halál,aki lassan nyírja ki az emberiséget,egyre közelebb kerül hozzám és a szeretteimhez. Túl közel.

-Mi a francot csináltok idekint? - indult nevetve felénk Duff. A sötétség belepett minket,így nem láthatta,hogy mit csinál velem a frontember,csak amikor a hold ránk világított,és meglátta a könnyeket az arcomon,akkor kezdett sietősen mozogni. Ben követte a példáját. 

-Nina! - hallottam új barátom aggodalmas hangját.

-Engedd el,te rohadék! - szállt védelmembe Duff,egy könnyed mozdulattal kifektette az énekesüket,aki azonnal a zöld pázsitra zuhant. Ijedten szaladtam oda hozzájuk,nem törődve azzal,hogy csupán egy szál fehérneműben álldogálok. 

-Jézusom,Nina! Ugye nincs semmi bajod? - terítette rám a pulcsiját Ben. Megráztam a fejem,majd erősen átöleltem a srácot.

-Vigyél haza innen! Gyűlölöm ezeket az embereket! - sírtam tele a pólóját.

-Menjetek be,ott senki nem fog bántani. Éjszakára itt maradhatsz Slash-nél. Ő nem Axl,ne izgulj. És ígérem,soha nem fogsz hallani erről a baromról. - utasított minket Duff. Bennek szinte vonszolnia kellett maga után. Addig tiltakoztam,amíg a házban találtam magam,szorosan a sráchoz simulva,aki védelmezően átkarolt. A bandatagok abbahagyták a nevetést és ijedten néztek rám. 

-Mi a fene történt? - jött hozzám Izzy. Egy szót sem tudtam kinyögni.

-Az elmebeteg énekesetek majdnem megerőszakolta. Ha nem megyünk ki Duff-al,akkor az a seggfej talán bántja is. - mondta felháborodottan Ben. Persze nem rájuk volt ideges,csak Axl-re. 

-Itt maradsz éjszakára? - nézett rám Slash. Igen,nézett. Láttam a szemét. A haja ezúttal el volt söpörve a látószervei elől. 

-Nem! - mondtam határozottan,legalábbis szerettem volna.

-Itt maradok vele ha nem gond. - ajánlotta fel Ben,amit egy meglepődött nézéssel nyugtáztam. 

*********

-Holnap majd hazaviszlek titeket. De most lépünk,jó éjt! - köszönt el Izzy. Mi intettünk neki,majd kettesben maradtunk. Ugyanis Steven elment Izzy-vel,Slash már elment aludni,Duff pedig kiokította Axl-t. Magamra húztam az elkészített takarót,és lefeküdtem. Ben a földön aludt,ami miatt kicsit rossz érzést keltett bennem,de nem akartam elhamarkodni semmit. Tény,hogy nagyon jó fej srác,és veszett helyes is,de nem ismertem. És egyébként sem éreztem semmi különlegeset iránta. Ahogy ezen gondolkodtam,lassan elnyomott az álom. Jó volt végre egy normális házban aludni. Szükségem volt rá. 

2.rész

Mikor felébredtem, Varen már nem volt ott. Nálam aludt, viszont biztosan már elment.
Nehezemre esett kikecmeregni az ágyból, nem volt bennem egy csepp erő sem. Ma van Jade és Travis félévfordulója. Nem mintha számolnám, de Jade minden nap felírta a kezére, hogy hány nap múlva lesznek félévesek. Rettentő nap lesz, már most látom.
Travis minden bizonnyal nálunk lesz egész nap, ami pedig azt jelenti, hogy minden pillanatban azt kell hallgatnom, hogy jaj de szeretlek,életem szerelme, imádlak, mindig imádni foglak, stb.
Kész rémálom. Viszont már csak 4 nap van a koncertig, ahova egyedül kell mennem Már nem vagyok annyira lelkes. Minden koncert előtt az vagyok, de most Varen nélkül, már közel sem lesz olyan élvezetes.

Nagy nehezen kikászálódtam az ágyamból, ahol annyira nagy nyugalom volt. Felvettem a fehér Ramones pólómat, és kerestem hozzá egy fekete farmert. Erre a napra pont tökéletes öltözék.

Velem ellentétben Jade már fitt volt, és ide-oda rohangált az emeleten. Rémes. Ez fog menni egész nap. Nem tudom, hogyan fogom kibírni.
Mikor kimentem a szobámból, Jade éppen valami hatalmas dobozt cipelt magával, a fürdőszoba irányába.
-Menj az utamból!
-Neked is jó reggelt!-mondtam.
-Mintha nem tudnád, hogy most dolgom van!
-Inkább ne tudnám-mormoltam.
-Meg kell csinálnom a sminkem! Travis 20 percen belül itt van!-nyávogott Jade.
-Sok sikert!
-Ne irigykedj!
-Pedig az minden vágyam-mondtam majd lementem a konyhába, keresni valami élelmet. Azonban mikor leértem az egész nappali Valentin-napi dekorációban állt, rózsaszín és fehér, szív alakú léggömbök díszítették a szobát. Az ebédlő asztalon vörös terítő, két személyre, ünnepélyes hangulatban megterítve. Minden csillogott és villogott.
Anyu éppen egy három emeletes tortát cipelt be, a kamrából.
-Nina, menj fel, neked itt most nincs helyed!-köszöntött az anyám.
-Bocs, enni akartam-mondtam.
-Mintha nem tudnád, hogy milyen fontos nap a mai, örülhetnél a hugodnak!
-Persze, örülök.
-Anyu, hagyd, irigy. Nem kell vele foglalkozni, viszont tényleg húzz fel, mert semmi keresnivalód itt!!-jött le az egyetlen imádnivaló hugom. Szeretetre méltó.
-Persze, bocs , hogy itt lakom.-mondtam majd felrohantam a lépcsőn, majd a szobámba érve már kaptam is elő a telefonomat, és tárcsáztam.
-Varen, végem. Kész megőrültem.-mondta  köszönés helyett.
-Nekedis szia! Mi történt?
-Jade.
-Mit csinált már megint?
-Fél évfordulójuk van. A ház meg Valentin napi díszletben áll. Az ajtómon egy hatalmas szív van, benne: J+T.
-Jézusom. Ez tragikus.
-Nekem mondod?
-Átmenjek?
-Áh, anyu kiakadna.
-Akkor gyere át te.
-Nem lehet-szóltam.
-Akkor meg skype-olunk. Jelentkezz be! Szia.-és letette.
Majd az ölembe vettem a laptopom és fogadtam a hívást. Amikor is hallottam, hogy Travis megérkezett. Valami romantikus dal szólt, Jade pedig biztosan a nyakába ugrott, és elszállnak maguktól. Persze, hiszen Jade-nek ez az első olyan kapcsolata, ami fél évig kitartott.

Nem vagyok irigy, majd rám talál a szerelem egyszer.

Kábé másfél órát beszéltünk Varennel, utána viszont tanulnia kellett. 

A gyomrom már jócskán korgott, és rászántam magam, hogy igenis lemegyek, és kerítek valami ehetőt.
Mivel nem hallottam beszédet így bátran lementem a nappaliba. Viszont szemtanúja lettem annak,amint a húgom őrült csókcsatát vív a barátjával.Na tessék,még az étvágyam is elment.
Visszaosontam az emeletre, de Jade sajnos meglátott.
-Nézd már! Még leskelődik is utánunk! Anyaaa!!-nyávogott.
-Persze, nincs jobb dolgom, mint nézni, hogy egymás szájába "leskelődtök", roppant izgalmas-montam unottan, majd felmentem a lépcsőn. Ez a csaj totálisan megőrült. Agyára ment a szerelmeskedés. De, hogy feltételezheti, hogy pont őket kukkolom. Nem vagyok olyan. De hiszen ezt ő is tudja. Csak azért csinálja, hogy megalázzon. De Travis véleményét, én legszívesebben lehúznám a vécén.
-Nina, azonnal gyere le!! Ez nem mehet így tovább!-ordította anyu.
Most, ez már több a soknál. Nem hiszem el, hogy ezt tényleg elhiszi. Oda se neki, lementem.
Jade és Travis egymás mellett állt, egymás kezét szorosan fogták. Anyu állt elől, és roppant szigorú arcot vágott.
-Nem gondolod, hogy mások után leskelődni, neveletlen dolog? Nem erre neveltelek, te nem az én gyerekem vagy. Jobban tennéd, ha most azonnal elmennél innen. Undorító dolog, amit csinálsz! A hugodékat kukkolni, a legcsúnyább dolog! Amíg nem változol meg, addig nem akarlak itt látni!-közölte.
-Teljesen megértem. De tudnod kell, hogy csak azért jöttem le, mert egész nap semmit nem ettem, ugyanis felzavartál, hogy ne legyek lent. De jó, elmegyek. Nem érdekel. Úgyis ezt akarjátok mindannyian.-mondtam, majd felszaladtam a szobámba, remegve összepakoltam pár dolgot, és elindultam. Anyu egy szót sem szólt, végig nézte, ahogy elmegyek. Szép szülő, mondhatom. De ezt már megszoktam.
Elindultam, de fogalmam sem volt, hová.
Varenhez nem mehetek, mert neki tanulnia kell, és már így is elég időt töltött velem, tanulás helyett.
Sehova nem mehettem, mert sehol sem várnak szeretettel. Egyedül egy hely volt, ahol meghúzhatnám magam. A búvóhelyünk. Sietve elmentem, a kedvenc helyemre, és örömmel vettem tudomásul, hogy teljesen egyedül vagyok. Aztán kitört belőlem a zokogás.
Sírtam, mert elhagytam az otthonom. Sírtam, mert az anyám kitagadott. Sírtam mert senki nem hitt nekem. És sírtam, mert teljesen egyedül voltam, ám most éreztem ezt igazán. De ez bántott a legkevésbé.
Körübelül kilenc óra magasságában, elaludtam. Álomba sírtam magam. Nem szokásom sírni. Ám most ez kitört belőlem.
----------------------------------------
Reggel, amikor felébredtem, írtam Varennek egy sms-t-

Nem lakom otthon. Neten se keress.

Fél óra múlva jött a válasz.

Felhívlak.

Majd azonnal megjelent a telefonom képernyőjén, a Varennel való kedvenc képem. Felvettem.
-Szia-szóltam elsőként.
-Mi történt? Hogy érted, hogy nem laksz otthon? Mi ez az egész?
-Anyám kidobott otthonról.
-Mi?? Miért? Van ennek valami köze Jade félévfordulójához?
-Jade-hez, hozzá van.
-De...Mikor? Most reggel?
-Tegnap este.
-Mi?? És hol vagy most? Mért nem szóltál?
-Nem akartalak zavarni, és volt hol lennem.
-Azonnal megyek.
-Jó-mondtam volna de már le is rakta a telefont.
Gyorsan felöltöztem, felvettem a kopott farmeromat és a kék Beatles pólóm.
10 perc múlva Varen sietett be az új "lakásomba".
-Mindent mesélj el!-csak ennyit mondott
Három és fél óráig beszélgettünk, aztán Varen elment kajáért.
6 óra körül visszajött, ettünk, beszélgettünk aztán elaludtam.
 ----------------------------
Holnap lesz  a koncert. Én meg, konkrétan sehol sem lakom. Nagyszerű.
Ez is csak én lehetek. Mindegy. Akkor sem hagyom ki, ezt a koncertet. Már csak azért sem.

Reggel Varen, tojásrántottával keltett, valószínűleg ő már otthon is járt.
Apu ma tudhatta meg, hogy anyu kirakott, mert egy orvosi konferencián volt.
Ez megmagyarázza az sms-t.

Hívj fel! Beszélnünk kell!

Mivel nem  volt pénz, a kártyámon egy hívásra, ami mindenképp hosszú lett volna, csak egy sms-t írtam.

Lemerült a kártyám.

 Csak ennyit írtam.

Majd két perc múlva már jött is a hívás.

-Szia, Nina! Hol vagy most?- az apám hangja rendkívül kétségbeesett volt.
-Egy biztonságos helyen, nyugodj meg, jól vagyok.
-Tudom, hogy nem igaz, amit az anyád állít. Vele is közöltem, hogy szerintem nincs igaza.
-Köszönöm apu.
-Gyere haza, Nina. Nem kell félned.
-Nincs okom hazamenni, nem kellek én oda.
-Nekem kellesz, édesem.
-Apu, anyu kijelentette, hogy nem vagyok a gyereke. Nem számít, hogy mit akarsz. Úgyis anyu hozza a döntéseket, te is jól tudod.
-Szeretlek, kicsim.
-Énis apu.
Majd lerakta. Nem számított, hogy apu mit akar. Anyunak van döntő bírálata. Jade pedig úgyis csak piszkálna.
Varen fél három körül elment, azt mondta tanul 1-2 órát. Én pedig nem hátráltattam.
3 órakor azonban váratlan vendégem jött.
A tűsarkúja kopogása már kintről behallatszott.
-Na, tudtam, hogy itt vagy. Ha Varennél nem, akkor csak itt lehetsz.
-Miért jöttél?
-Azért, mert tudnod kell valamit. Tudom, hogy nem vagy féltékeny, és azt is, hogy nem leskelődtél utánunk.
-Igen? Akkor mi a fenéért csináltad mindezt?
-Azért, mert anyu csak engem szeret. Csak engem akar gyerekének. És mert neked jobb, ha ezt mind nem látod. Lehet, hogy nem úgy viselkedem, ahogyan egy testvérnek kellene, de a te érdekedben teszek mindent. Ezt tudnod kellett.-majd sarkon fordult és elindult az ajtó irányába.
-Ez annyira hihetetlen.-hebegtem.
-Tudom, de igaz.-mondta majd már el is ment.
Nagyot csalódtam a húgomban. Jó értelemben. Valahol meg tudom érteni, mit miért csinált. Már ha tényleg igaz, amit mondott. Nagy kétségeket állított belém, de szerintem direkt. Jelezte, hogy a testvérem. Még ha furcsán mutatja is ki ezt.
Mikor Varen visszajött, neki nem említettem, hogy Jade itt járt. Jobb ha nem tudja. Úgysem hinne Jade-nek. Legtöbb esetben én sem. De most annyira komolynak tűnt. Talán a  húgom felnőtt.
Holnap viszont koncertre megyek. Erre kell koncentrálnom. Arra, hogy jó legyen.
--------------------------
És itt van,eljött! Amikor felébredtem,totál izgatott voltam. A ruhámat már előző este kikészítettem,így nem kellett keresgélnem. Annyiból állt az öltözékem,hogy egy GNR-es ujjatlan póló,egy fekete fűzős bőrnadrág,és egy bakancs. Csak az zakatolt a fejemben,hogy végre találkozhatok azokkal,akikre olyan régóta felnézek. Az összes dalukat kívülről tudom,és imádom Axl hangját. Meg persze Slash-t is,és Duff...hát róla inkább nem mondok semmi. Ő maga a tökély! Steven igazából nem lopta magát túlságosan a szívembe a drogos ügyei miatt,azonban Izzy már inkább. Ő olyan csendes,de éppen ezért ő a kedvenc tagom. Elég nyugodt természete van,és szerintem elég bölcs is. Bár ahhoz ismernem kellene,hogy ezeket tudjam. De én is csak egy rajongó vagyok a sok közül,nem hiszem,hogy pont én lennék az,akinek megnyílik a banda összes tagja. De talán találok barátokat vagy valami. Elvégre javarészt csak a környékbeli GNR rajongók lesznek ott. És ha még csak találnék egy barátnőt is,akivel majd úgymond "legjobb barátnők" lehetnénk,elmondanánk egymásnak minden bajunkat. Bár az is megeshet,hogy senkivel nem találkozok,és feszengek majd. Gyűlölöm a tömeget,bár ugye biztos említettem,hogy koncerteken valamilyen szinten feloldódok,mert megnyugtat a tudat,hogy olyan emberek vesznek körül,akiknek hasonló az ízlése,mint az enyém. De azért csak úgy tudok teljesen önmagam lenni,ha nem vagyok egyedül. Mármint ha van olyan,akit ismerek. Ezért sajnálom annyira,hogy Varen nem tud velem jönni.
Gyorsan magamra kapkodtam a ruháimat,feltettem egy viszonylag szolid sminket,ami azért viszonylag szolid,mert teljes fekete,és nem minden ember fog a nyakamba ugrálni. De mindegy is. A hajam a vállamon pihent. Dobtam egy sms-t Varennek,majd apunak is,hogy ne keressenek,koncertre megyek. Aztán elhagytam a rejtekhelyemet és elindultam a buszhoz,ami majd elvisz a koncert helyszínére. Meglepő módon hatalmas mosoly terült szét az arcomon,és ezt arra fogtam,hogy a buszon rengeteg Guns-os pólót tekintettem meg. Sok fejkendős,cilinderes és rocker ember. Az a járat nekem volt kitalálva. De annyira nem éreztem magam jól,hogy bármelyikőjük mellé leüljek,így leültem egy üres helyre. Az ablak mellett persze,és miközben szólt a fülemben a Welcome To The Jungle,néztem az elsuhanó tájat. Egy percre sem gondoltam a húgomra,az idióta pasijára és az állítólagos anyámra. Valahogy nem tudott érdekelni egyikőjük sem. Csak annak a mámornak éltem,ahogyan a dob dübörgött,majd megszólalt a többi hangszer. Persze max hangerőn. A refrénnél pedig úgy éreztem,a fellegekben vagyok. Már kezdetben is elvarázsolt a zenekar,egészen mostanáig. És ez nem egy olyan állapot,ami elmúlik,mint a cuki tinisztárocskák. A rajongók megvesznek értük,majd egy év múlva már azt sem tudják,hogy kik is ők. Az olyan bandák,mint a Guns,Led Zepp,Nirvana,Maiden és egyebek,halhatatlanok. Mindig vannak és lesznek olyan emberek,akik nem hagyják elveszni őket. Mellesleg a rajongótáboruk is más.
Szóval az én stílusom ilyen,és nem érdekel,hogy mások mit gondolnak.

1. rész

Minden reggel ugyanaz a hang. Kezdem tényleg unni. Lassan már az ébresztőre sem lesz szükségem. A húgom folytonos nyávogására kell felébrednem. "Anyaaa nem találom a magassarkúmat! Anyaa,hol a kivágott fölsőm? Anyaa,anyaa..." Minden áldott reggel ez megy. Ma sem volt ez másképp. Fájdalmasan nyögtem egyet,majd erőt vettem magamon,és kikeltem az ágyból. Kimentem a fürdőbe,gyorsan elvégeztem a reggeli teendőimet,majd visszasétáltam a szobámba. Útközben belebotlottam a kedves húgomba. Formában volt persze.
-Lucy,nem találkoztál véletlenül a rózsaszín szemhéjpúderemmel? - méregetett gyanakvóan.
-Kedves Jade,ha nem vetted volta észre,minden sminkkészletem,egy fekete szemhéjpúder,egy szemceruza és egy szempillaspirál. Nagyon ritkán van nálam szemhéjtus. Szóval kérlek ne rajtam keresd a cicababa dolgaidat. - zártam rövidre a témát,majd bementem a szobába,és becsuktam az ajtót. Elkezdtem öltözni,és éppen egy szál fehérneműben álldogáltam az ágy előtt,hogy vajon a Skid Row-os vagy a Nirvana-s pólómat vegyem föl,amikor kicsapódott a szobám ajtaja,és a húgom rontott be dühösen.
-Tudom,hogy nálad van! Ne tagadd! Tudom,hogy te is olyan szép akarsz lenni,mint én,ezért elloptad a cuccaimat. - kezdett el turkálni a fiókomban.
-Persze Jade. Keresd csak. Egészen biztos,hogy nálam van. Mellesleg szépség terén a nyomodba se érhetek. - fogtam meg a Nirvana-s pólót,belebújtam,majd magamra rángattam egy fekete csőnadrágot,és lementem az ebédlőbe. Hagytam a húgomat,hadd tomboljon. Az étkezőbe belépve elmosolyodtam. Apu ült ott újsággal a kezében,előtte pedig egy csésze gőzölgő kávé helyezkedett el.
-Jó reggelt apu! - köszöntem neki,majd egy puszit nyomtam az arcára.
-Jó reggelt kicsim. Hogy aludtál? - nézett fel egy pillanatra az újságból,hogy találkozzon a tekintetünk.
-Viszonylag jól. Ma hogyhogy nem vagy a kórházban? - ültem le az asztalhoz egy pohár kávéval a kezemben. Azt hiszem létfontosságú a reggeleimhez,anélkül nem igazán tudnék elindulni sehová.
-Szabadnapom van,szóval délután elmehetnénk valahová. Persze csak ha van kedved. - az arca fáradt volt,mégis őszintén mosolygott. Ezt szerettem benne a legjobban.
-Szívesen. Viszont Varen ma jön haza az egyetemről,szóval vele is találkoznom kellene. - kevergettem a forró italomat.
-Értem. Hívd őt is. A húgod barátja is jön. Az Tommy gyerek. - grimaszolt egyet,mire elmosolyodtam.
-Travis,apu. - kuncogtam. Igen,ha apu nem szimpatizál valakivel,akkor a legtöbb esetben a nevét sem szokta megjegyezni. Ezért sokszor előfordul,hogy idegen fiúneveket mondd Travis jelenlétében,aki persze féltékeny lesz. De nem tudja,hogy róla van szó. A családban ez az egyetlen dolog,amin nevetni tudok. Más elől általában menekülök. Hallottam anyu és a kedves testvérem hangját az emeletről,ezért gyorsan felkaptam a tornacipőmet,a vállamra vettem a táskámat,elköszöntem aputól és kiszaladtam a házból. Ahogy kiértem megcsapott a reggeli meleg levegő. A jól ismert hely felé vettem az irányt. A régi épülethez,ahol akkor szoktam lenni,amikor magányra vágyom. Van ott egy régi lemezlejátszó és rengeteg bakelit. Elég eldugott részen van,így rajtam és Varen-en kívül nem hiszem,hogy bárki is tudja merre lehet. Az a mi titkos búvóhelyünk. Senki nem zavarhat,maximum pár kisállat. És ha már a magánynál tartunk,rengetegen gondolják rólam azt,hogy egy pszichopata vagyok. Pedig nem. Egyszerűen nem szeretem az embereket. Túl sokat kaptam már,túl sokszor csalódtam,így egyenesen emberundorom lett. Persze vannak kivételek. Egy. Varen. De még sok mindent tartogat számomra az élet. Talán találok majd egy olyan embert,aki elfogad úgy,ahogy vagyok. De egyenlőre nem zavar,hogy magányos vagyok. Szeretem a csendet. Szeretek megszabadulni a város zajától,az emberek folytonos rohanásától,a rossz dolgoktól,a veszekedésektől és minden egyéb dologtól.
Ahogy beléptem egy ismerős dallam ütötte meg a fülemet. Rájöttem,hogy nem vagyok egyedül.
Egyébként a kis kuckó úgy nézett ki,hogy egész otthonosan be volt rendezve. Varennel hoztunk posztereket a kedvenc együtteseinkről,szépen kitakarítottunk,és egy kis ágyféleség is volt,amin ha úgy tartotta kedvünk,aludhattunk,vagy csak beszélgethettünk. Sokszor aludtunk együtt azon az ágyon,de mindig is úgy tekintettünk egymásra,mintha testvérek lennénk. Aztán ugye a bakelitlemezek kihagyhatatlanok voltak. Csak feltettünk egy Skid Row albumot és azt nyomattuk. Kívülről tudjuk az összes dalaikat. Akárcsak a Nirvana-nak,Led Zepp-nek és egyéb kedvenc bandáknak.
Észrevettem,hogy az ágyon hanyatt fekszik valaki,szakadt nadrágban és talán aludt. Kíváncsiság fogott el, bár tudtam, hogy csak Varen lehet ott, mégis reméltem, hogy talán valaki más, aki hasonló ízlésű, mint mi. De amint közelebb értem, megláttam, hogy az, aki olyan lazán feküdt ott, nem más, mint rég nem látott(3napja) barátom, Varen. Hirtelen, tudatalattim, egy szempillantás alatt, Varen mellé repített. Mivel nem tudok halkan csinálni semmit, így abban a pillanatban amikor, odaléptem, Varen felfigyelt rám, kíváncsi kék szemeivel. Elmosolyodott, majd felpattant, én pedig rögtön a nyakába ugrottam.
-Szia, te kis majom!-mormolta a fülembe.
-Hé, ne hívj így...-kiáltoztam.
-Oké, oké...-majd engedett öleléséből és hátrálni kezdett.
-Mi van??-kérdeztem,mert nem szokott ilyen lenni.
-Semmi, csak most nagy csalódást fogok okozni neked.-mondta.
-Mondd már!!
-Nem tudok elmenni veled a Guns n Roses-ra.
-Sejtettem, hogy így lesz...-forgattam a szemem.
-Haragszol?-kérdezte.
-Soha-szaladtam oda hozzá, és újból megöleltem.
-Amúgy, mit keresel itt ilyenkor? Nem az egyetemen kéne lenned?
-Igazából...de. Viszont fontosabb volt eljönnöm hozzád.
-Varen, mondtam már, hogy miattam ne tegyél ekkora áldozatot.
-Fogalmad sincs, hogy ez mennyire, nem fontos. Te fontosabb vagy.
-Ja, biztos..-mormoltam.
-És mi van a barátnőddel?-kérdeztem.
-Semmi. Együtt vagyunk, de mondtam már, hogy a barátaim fontosabbak. Vagyis te.
-Együtt?? És ezt mért nem mondtad??
-Nem fontos.
-Dehogynem. Na mesélj!- ujjongtam, ahogy az rám nem vall.
-Máskor.
Majd ezután, leültünk az ágyra, és kismilliószor meghallgattuk a kedvenc számainkat. Fél 8 körül Varen haza kísért, pontosabban majdnem, mert ha anyu otthon van, akkor Varen a ház közelébe sem jöhet. Mikor beléptem az ajtón, furcsa módon csönd volt, az egész házban. Körülnéztem, sehol senki nem volt. Nem rémlik, hogy mentek volna valahová. Anyu biztos sokáig dolgozik, Jade pedig valahol csavarog. Figyelmes lettem, a cipős szekrényen lévő, kis borítékra. A kezembe vettem, majd megpillantottam, a boríték belsejében a koncert jegyemet. Ez érdekes. Anyu nem tépte szét. Biztosan apu hozta be, mielőtt... Várjunk, apu ma szabadnapot vett ki, akkor hol van?
-Hali-hallottam az emeletről leszűrődő hangot. Jade.
Felsiettem a lépcsőn, majd megláttam húgom mellett, a roppant alul öltözött barátját, Travist. Mindössze egy alsógatyát viselt. Egy pillanat alatt, tetőtől-talpig végigmért, majd megszólalt:
-Mi az, Nina? Tetszik amit látsz?-mutatott végig magán Travis.
-Höhh...-hördültem fel, majd berontottam a szobámba, ahol mindenestül fel volt forgatva a világ.
-Jade!!! Ez mégis mi a fene?- ordítottam.
Jade, az egész szobámban hatalmas felfordulást csinált. A ruháim szanaszét hevertek. Az alsóneműim a csillárra akasztva lógtak. A polcaimról az összes könyv a földön volt. A CD-im mind kiszedve a tokjaikból. Miközben éppen a düh vette át, minden gondolatom, Jade ballagott be a szobámba, oldalán Travissel.
-Kerestem, a szemhéjtusom. Bocsi ha kis rendetlenséget csináltam. Hupszi- nyávogott Jade.
Travis elindult felém majd megállt félúton, és felnézett, a csilláron lógó melltartóimon ragadt a tekintete.
-Tedd azt le!-üvöltöttem, mivel Travis már le is vette onnan.
-Ez... nagyon kicsi! Én elásnám magam a helyedben-mondta majd hozzám vágta a ruhadarabot.
-Tűnés!!!-ordítottam teljes torokhangból.
Ők kisétáltak, majd lekuporodtam az ágyam végébe, és azt tettem, amit már másfél éve nem tettem: Sírtam. Legalább 2 órát töltöttem zokogással, amikor egyszer, nem tudom mikor álomba merültem. Hát remek! Utálok sírni, de ez most valahogy kitört belőlem. Megaláztak. Ami pedig egy olyan dolog, amibe beletörődtem már. De ezt nem a húgomtól vártam. Mert nem vagyunk jóban, de az ilyen intim dolgokban eléggé szégyenlős vagyok. Ez van. Eddig is gyűlöltem Travis-t,de ezúttal túl messzire ment. Meg tudtam volna fojtani. Az éjszaka közepén felébredtem,majd a gyér lámpa fényénél rendet csináltam a szobámban. Amikor végeztem,a falamon lógó GNR-es poszterre néztem.
-Nemsokára találkozunk!-simítottam végig a papíron,majd lefeküdtem és az ölembe vettem a laptopomat. Felmentem a közösségire,ahol egyből Jade képe fogadott. Undorítóan falják egymást a páwa sráccal,amitől kirázott a hideg. Persze Jade barátnői egyből hozzászóltak a képhez; "jujcii olyan édesek vagytok. pusszantás :*** <333". Ezektől egyenesen a hajamat tudtam volna tépni. Gyorsan ellapoztam onnan,és megláttam a GNR hivatalos oldalán egy képet,amint a zenekar próbál. Elmosolyodtam,és benyomtam a Paradise City dalt. Halkan dúdolgattam,amikor beugrott a skype. 'Varen hívást indított'. Rányomtam a kamera ikonra,és fáradtan belemosolyogtam a készülékbe.
-Sziia Varen! Mi újság?
-Miért vagy fent ilyen későn? Baj van? - mindig tudja ha valami nincs rendben. Megérzi,vagy valami hasonló.
-Dehogyis! Csak nem tudtam aludni és unatkoztam! - hazudtam neki,mire csak komolyan nézett.
-Tudod Lucy,soha nem hazudtál jól. Mesélj. - igaza volt. Soha nem tudtam hazudni. És ismert már annyira,hogy tudja,hogy mikor vagyok őszinte és mikor nem. Így elmeséltem neki mindent. Az elejétől a végéig. Egyszer sem szólt bele,csak csendben hallgatta,majd amikor befejeztem és lehajtottam a fejem,megszólalt.
-Tíz perc és nálad vagyok. - mondta,majd kinyomta a videóhívást. Alig fogtam fel,hogy mit mondott,csak amikor megcsörrent a mobilom egy hosszabb fáziskésé után. Varen volt a kijelzőn. Nem vettem fel,csak kinéztem az ablakon és ott állt. Fölnézett,és abban a pillanatban kinyomta a telefont. A házunk oldalán volt egy létra,tulajdonképpen nem tudom,hogy mi okból,de ott volt. Varen okos volt,felmászott de a tetőn picit megcsúszott,így ijedten nyitottam ki az ablakot. Kinyújtottam a kezem,mire ő megfogta,és felhúzta magát. Bejött a szobámba és ledobta magát az ágyamra.Én csak meglepetten néztem rá,hiszen nagyon jól tudja,hogy anyu utálja. Folyton azzal jön,hogy Varen nem rendes és hogy ne barátkozzak vele. De egészen kicsi korom óta az ő társasága nyújt nekem vigaszt. Szóval akkor sem volt ez másképpen. Lefeküdtem az ágyra,és hozzábújtam.
-Lucy,ne figyelj másokra! Te így vagy jó,ahogy vagy. Ne halld meg azokat a beszólásokat. Nincs igazuk. Arra a páwa gyerekre meg végképp ne hallgass. Te legalább természetes vagy,nem úgy,mint a testvéred.- ölelte át a vállamat,majd nyomott egy puszit a homlokomra. Jól estek a szavak. Ő volt az,aki bármikor képes volt felhúzni abból a bizonyos szakadékból. Mindig akkor ragadta meg a karomat,amikor már zuhanni készültem. Nem hagyta,hogy teljesen összeroppanjak. Lelkiismeret furdalásom volt,amiatt,hogy hamarabb eljött az egyetemről,mint kellett volna,de örültem is neki. Önzőség ez? Talán az,de nem érdekel. Az a zavaró,hogy nem tudom mivel viszonozni azt a sok jót,amit értem tett az életem során. De mellette úgy érzem,hogy élek. Teljes vagyok,kiegészít. Most már csak azon kell agyalnom,hogy hogy élem túl a GNR koncertet nélküle. Szóval vele sokkal izgalmasabb lenne,de nem fogom kihagyni. Ez biztos!

Prológus

Tény, hogy nem vagyok olyan mint mindenki más. Nem azt jelenti számomra a hobbi szó mint a többi velem egykorúnak. Csak szimplán szeretek egyedül lenni. Legtöbbször olvasok vagy éppen a kedvenc zenéimet hallgatom. De amíg a velem egyidősek rap-et és hasonlókat hallgatnak, nekem a zene a Beatles és a többi, régebbi sláger jelenti a zenét.Emiatt is van többek között, hogy az osztálytársaim és más tanulók sem hajlandóak, akár szóba is állni velem. De már rég óta így van, és egy percre sem bánom. Mert nekem ez pontosan így jó, semmit sem változtatnék az életemen. Ha esetleg mégis, azt a családommal, a szüleimmel való kapcsolatomat tenném mássá. Anyukám egy ügyvédi asszisztens, az édesapám pedig orvos. Sajnos emiatt igen keveset beszélek az apukámmal, de ettől függetlenül is, sokkal jobb vele a kapcsolatom. Ő általában megért, nem úgy mint anyu. A testvérem Jade, egy igazi, idegesítő, vásárlásmániás, miss tökéletes. Éppen itt van a tragikus dolog, ő mindig mindenben jobb, vagy legalábbis a szüleim szerint jobb nálam. Folyton hozzá hasonlítanak, pedig hatalmas a különbség. Nem külsőleg mert kívülről ugyanúgy nézünk ki. A különbség a belső tulajdonságainkban nyilvánul meg. Ő olyan, mint a mai fiatalok 90%-a. Ezt nem kell részleteznem. Mivel neki barátai és pasija is van, így persze, hogy ebben is leköröz, a szüleink szemében. Ő pedig ezt a helyzetet rendkívül élvezi. A barátja Travis minden álldott nap nálunk kotnyeleskedik, és nem zavartatják magukat, bátran smárolnak akár a konyhában, vagy bárhol máshol. Nem, ez nem lenne akkora probléma, ha Jade nem flörtölne minden fiúval, aki szembejön vele az úton. Ilyenkor Travis féltékenységi rohamot kap, és képes lenne megfejelni bárkit. Jade egyszerűen nem tudja hol van a határ. Persze anyu szerint ő hibái ellenére is tökéletes. Ő az aki mindig több pénzt kap, és aki bárhova elmehet. Nem mintha olyan sok programom lenne. Leginkább csak koncertekre járok. De persze nem olyanra, ami manapság annyira népszerű. Emiatt is eleget kapok otthon.

A legjobb, és egyben egyetlen barátommal Varennel szoktam elmenni, a kedvenc együtteseink koncertjeire. Varen az egyedüli aki szóba áll velem, és megért. Talán azért mert sok mindenben hasonlítunk. Azonban ő egyetemista, én pedig a közelgő érettségire hajtok. De ő sokat segít nekem, mindenben. Bár ritkán találkozunk, de amikor sor kerül rá akkor rengeteget vagyunk együtt, legtöbbször nála alszok, de mivel barátok vagyunk, más sosem történik, és nem is fog. Varen jelenleg olyan 'majdnemegyüttvagyunk'-ba van egy lánnyal.

Nem ismerem, de nem is fogom. Varen megmondta, hogy nem lesz fontosabb mint a barátságunk. Jade annak idején halálosan szerelmes volt Varenbe. De nem lett belőle, természetesen semmi. Jade egyébként kedves is tud lenni, de az nagyon ritka. Mi szinte ha egy nap két szót váltunk egymással, akkor sokat mondok. Nem vagyunk valami jóban. De ezen nem kell változtatni mert Jade természete ilyen. Ha a barátnői nála vannak, legtöbbször csak sikítoznak, mindenért. Anyu meg csak tömi Jade zsebét a sok pénzzel. Nekem egy hónapba van annyi pénzem, mint Jade-nek egy héten. Los Angelesben lakunk, egy kisebb családi házban, Jade és én az emeleten, anyuék pedig a földszinten. Amióta az eszemet tudom, azóta egy tapottat sem mozdultunk LA-ből. Viszont itt legalább sokszor van olyan koncert, ami az én ízlésemnek is megfelel. A sulim LA harmadik legjobb iskolája, de  innen, biztosítva van a helyem, az egyetemen. Az érettségi még messze van, de már javában, hatalmas előkészületekkel tanulok. Nagyon szeretnék mindenből ötösre érettségizni. Bár ez minden bizonnyal menni is fog. De a hugom akkor is jobb lesz, a szüleimnél ezen az sem változtatna. Viszont ha ösztöndíjat kapnék, akkor egy kicsit nőlnék a szüleim szemében. Legalábbis remélem. Hamarosan lesz egy koncert, amire mindenképpen el kell mennem. A Guns n roses.  Augusztus 16.-án, ameddig már csak 6 nap van. Már alig várom. A baj csak az, hogy Varen nem biztos, hogy el tud jönni velem. Bár nagyon reménykedem benne, hogy velem tart.