4. rész

Nehezen,de végül kinyitottam a szemem,de elég idegen hely tárult elém. Felültem a kanapén és szomorúan tapasztaltam,hogy a nyakamnak annyi. Nagyon fájt,elfeküdtem. Szétnéztem,és rájöttem,hogy nem a saját ágyamban vagyok. Nem is a saját házunkban. A földön egy srác feküdt betakarózva,akit Bennek hívtak. Hihetetlenül édes volt,ahogy aludt.
-Jó reggelt tündérlány! Hogy aludtál? - szólalt meg a hátam mögül egy rekedtes hang. Hátrakaptam a fejem és leblokkoltam. Ott állt egy szál alsónadrágban előttem a Guns N' Roses szólógitárosa. Slash. Azt hittem elájulok. Az egész előző este csak álomnak tűnt. Az,hogy Axl Rose majdnem megfektetett,az,hogy Duff McKagan megmentett,hogy együtt buliztunk a GNR tagokkal. És ugye az is,hogy Slash-nél aludtunk.
-Jó reggelt. Hát...jól,csak a nyakamat teljesen elfeküdtem. - grimaszoltam,miközben az említett testrészemet tapogattam.
-Basszus. Mi a francot csináltok ilyen korán? Nem tudtok kussban maradni? - morogta Ben,miközben átfordult a másik oldalára. Nekem sem kellett több,megfeledkeztem a nyakfájásomról és Benre vetettem magam.
-Jóóóóó reggelt Beeeen! - nevettem fel jókedvűen.
-Nina....te meg mit csinálsz? - nézett rám álmos fejjel,de egyfajta döbbenetet is felfedeztem rajta. Bizonyára zavarban volt a szituáció miatt. Ugyanis rajta feküdtem,és ölelgettem. Egyébként nem jellemző rám az a viselkedés,de örültem a srácnak.
-Örülök,hogy ébren vagy! - nyomtam az arcára egy puszit,amitől még jobban elpirult.
-Én pedig annak örülök, hogy úgy érzem magam mint akit bekábítóztak, és nem segít, hogy rajtam csüngessz-lökött le magáról.
-Héé, mért vagy ilyen gonosz?- kiáltottam fel.
-Nina, én csak..-elhallgatott.
-Mi??
-Nem ez a legmegfelelőbb helyzet erre, de mondanom kell valamit.- nézett rám komolyan.
-Hallgatlak.
-Biztos, hogy itt akarod ezt, Nina?
-Ne húzd az időt Ben!
-Jólvan. Szóval tegnapról én semmire nem emlékszem. Tudom, hogy ezt most nem érted, de így van. Fogalmam sincs ki vagy, és honnan ismerlek. Ne haragudj. Valószínűleg bevettem valamit, amitől minden kiesett.
Sokk-ként hatottak rám a szavai. Rettentően megijedtem. Nem Bentől, mert tegnap minden tökéletes volt, hanem attól, hogy ezt csak én éltem át. Valahogy emlékeznie kell. Ez nem történhet meg!
-Ben, én..-elcsuklott a hangom. Pár pillanat múlva már rohantam a kijárat felé, de Slash az utamat állta.
-Engedj!-kiáltottam.
-Hercegnő, nyugalom! Fogalmad sincs hová mész, hogy hol vagy. Kérlek maradj nyugton.
-De én..-majd kifakadtam. De fogalmam sem volt miért.
Amikor megnyugodtam, a szemem sarkából megpillantottam Bent, aki menni készült. Tekintetünk pár másodperc idejéig talákozott. Majd közelebb lépett hozzám.
-Nem akarom, hogy utálj! Nem tudom ki vagy, de biztosan jól éreztem magam veled. De sajnos semmire sem emlékszem a tegnapból. Annyira sajnálom. Ha van kedved, elmesélhetnéd az estémet.-próbált felvidítani.
-Hát.. megértelek. Oké- majd kibújtam Slash szorításából és Bennel elindultam a kijárat felé.
-Hé, Srácok! Még találkozunk! Köszönök mindent- szóltam vissza.
Slash bólinott, majd a többiek is elköszöntek. Visszakaptam a telefonom, ami fogalmam sincs, hogyan került hozzájuk.
A névjegyekben megláttam az új neveket, és elmosolyodtam, majd kimentünk.
Némán sétáltunk pár utcán keresztül, amikor megtörtem a csendet:
-Tudod hol vagyunk?
-Persze.
-Akkor jó.- majd még néma percek sokasága illant el, mikor Ben egy pad felé húzott.
-Itt jó lesz!-majd leültünk.
-Na szóval..Mesélj!-fordult felém zavarba ejtően.
-Hát.. a GNR koncerten futottunk össze. Először idegenkedtünk, majd elkezdtünk beszélgetni. Én sem emlékszem mindenre, de arra igen, hogy a tagokkal a koncert után elmentünk Slash lakására, ahol Axl.. szóval meg akart erőszakolni. Mikor észrevettétek, rögtön leállítottátok. Mivel rettegtem, attól, hogy újra kitör belőle az állat, melletted aludtam, mert te így akartad. Körübelül így történt.-fejeztem be a mondókám.
-Értem.
-Ennyi? Érted?- törtem ki.
-Mégis.. mit vártál? elmondasz egy történetet, amiről nem tudom, hogy tényleg megtörtént-e.
-Kételkedsz bennem?
-Nem.-hangzott az egyértelmű válasz.
-Akkor, mondj valamit, amit gondolsz, vagy hasonló mert nincs sok időm. Így is azt ígértem a barátomnak, hogy reggel találkozunk.
-Van fiúd? Jó ,hogy szólsz azért!- Ben dühösen nézett rám. Talán féltékenyen, de hisz, nem is tudja ki vagyok.
-Jajj, dehogyis. Ő csak a legjobb, és egyetlen barátom, Varen. De szerintem meséltem róla.. ha emlékeznél.
-Biztosan? Mert nem akarom az időm fecsérelni, ha neked barátod van.
-Totál biztos! Hihetsz nekem!
Majd beszélgettünk, úgy mindenről, amiről egyébként tegnap este is, de ez nem számított. A nap végére, mert este hét körül értem vissza a lakba, Ben olyan volt mint tegnap. Megadtam neki a telefonszámom, azt mondta hívni fog. Teljesen kimerültem, de végülis megoldódott a Ben probléma, és csak ez számított.
Varennek üzentem, hogy holnap mesélek. Rengeteg üzenetett hagyott.
------------------------------------------
Mikor reggel felébredtem, első dolgom volt megnézni a telefonom. 2 új hangüzenet és egy sms. Először az sms-t néztem meg:
Szépjóreggelt kisasszony!!:)
Ben üzenete egészen meglepett. Viccesnek találtam, hogy tegnap reggel még azt sem tudta ki vagyok, ma pedig... hát ez egészen furcsa.
Az egyik hangüzenet Jade-től jött. Üzent, hogy ma apuék nem lesznek otthon, így elmehetek a maradék ruháimért. Így is fogok tenni. Örömmel tölt el, hogy megszabadultam otthonról, mert sokkal jobb érzés szabad, önálló emberként élni a világomat. A másik hangüzenet Varen-től jött. Nagyon hiányzik neki a barátságom. Ezt mondta. Nem értem. Ő az egyetlen.. vagyis a legjobb barátom. Nem kellene ebben kételkednie. Már az egy másik dolog, hogy én sem tudom, ki a fontosabb. Csupán 2 nap alatt. Nem voltam a magam ura. Ez nem tetszett, ezért elhatároztam, hogy fel fogom hívni Ben-t. De előbb Varennel kellett beszélnem. Tisztáznunk kell, hogy nekem ő a.. vagyis a legjobb.. talán. De ezzel nem állhattam elé.
Ben-nel kell beszélnem először.
De nincs meg a száma. Slash-nek pedig, ha szerencsém van akkor meg lesz.
Tárcsáztam..
-Szia Tündérke!-szólt Slash.
-Mondd, hogy megvan Ben száma.
-Ööö..száma? Miféle száma? Mi?- Slash nagyon furcsán viselkedett.
-A telefonszáma, mért mire gondoltál?
-Jajj, hát persze.. Öömm de nekem nincs. Viszont Duff-nak minden bizonnyal megvan. Majd elküldöm üzenetbe! Szió!-majd letette.

Nem tudom, meddig vártam, már épp mikor kezdtem feladni a reményt, jelzett a telefonom.
Slash küldte a számot. Örömmel fogadtam.
Bepötyögtem a számokat, majd hívtam.
-Honnan.. a fészkes fenéből szerezted meg a számom?
-Neked is szia! Egyébként ha mindig elérem amit akarok. A számodat akartam. Megkaptam.
-Kezdek parázni tőled.- nevetett.
-Na szóval találkoznunk kell. Most. Amilyen hamar csak lehet.

-Ööö...rendben. Akkor találkozzunk egy óra múlva a Starbucks-ban. Meghívlak egy italra. - mondta,és éreztem a hangjában,hogy mosolyog.
-Oké. Akkor szia! - kinyomtam a telefont és elgondolkodtam azon,hogy hol is van a Starbucks. Körülbelül egy negyed óráig agyaltam,amikor rezgett a telefonom. Ben írt. Az sms-ben le volt írva az utca név,ahová mennem kellett. Hangosan felnevettem,amikor kinyílt a kis ház ajtaja és belépett rajta Varen. Nem igazán gondolkodtam,csak felpattantam az ágyról,amin ültem és a fiú felé szaladtam,majd megöleltem. Nem számított semmi,csak az a pillanat. Újra átjárta a testemet az a bizsergés,mint amikor először megöleltük egymást. Az egész úgy történt,hogy amikor még általánosba jártam,és egy pénteki napon az utolsó óráról mentem hazafelé és akkor Varen ott állt az aulában és rám várt. Lehet azt hinni,hogy szerelmesek voltunk egymásba,de mi tudjuk,hogy ez nem így volt. Aztán együtt töltöttünk egy órát,amíg a vonatra vártunk,de életem legszebb egy órája volt. Aztán az elköszönésnél öleltük meg egymást először. Csodálatos érzés volt,és azóta ő a legjobb barátom. Szóval előtte is ismertem már,de nem beszéltünk túl sokat.

-Azt hittem már innen is eltűntél.-suttogta a fülembe.
-Sajnálom. Mindent elmesélek, csak most...mennem kellene. Nincs okod megharagudni. Miattunk teszem. Tisztázni akarok.. mindent.
-Rendben, hiszek neked- majd engedett az ölelésből és hátrébb lépett.
-Ugye nincs harag?
-Persze, csak tisztázd az érzéseidet.- Varen annyira okos volt. Rettenetes csodáltam. Jobb szó, hogy bölcs.
-Este látlak?- reménykedtem, egy esti találkozóban.
-Ha itt leszel, igen.
-Természetesen- majd egy gyors öleléssel elbúcsúztam, kedves barátomtól, és elindultam, mert késésben voltam.

Negyed óra alatt találtam meg a helyet. Elég eldugott utcában volt. Ben már ott volt, kint állt a bejárat előtt. Intett, hogy álljak meg, mert egy autó közeledik.
Amint elhajtott,Ben elindult felém. Gyorsan kezdtem szedni a lábaimat, hogy minnél hamarabb odaérjek. Ben egy öleléssel köszöntött, ami igazán meglepett.
-Hellóka királylány!
-Sziaa..öö..lehetne, hogy ne hívj így? Slash is éppen elég.
-Ja, ahogy akarod. Slashnek megengeded, persze.
-Jajj, már! Ne csináld!
-Nem csinálok semmit!
Abban a pillanatban, egy GNR szám szólalt meg, furcsa módon a kedvencem. Ben felkapta a telefonját. Pár szót váltott az illetővel, majd letette.
-Ne haragudj, tényleg.. rettenetesen sajnálom, de mennem kell! Bepótoljuk! Amint lehet! Ígérem!
-Hát..oké..menj! Majd beszélünk. Szia.- majd elrohantam, mert igazán rosszul esett.

Amint hazaértem, a rejtekhelyemre, eszembe jutott Jade. Megragadtam a táskám, és egy kisebb színe zsákot, amibe a ruháimat szántam. Igazából fogalmam sem volt, hogy mikor romlott ennyire meg az életem, de igazság szerint nem bántam. Jobban éreztem magam így. Jade már teljesen beleélte magát a helyzetbe, de igazából neki nincsennek rossz szándékai velem kapcsolatban. Anyuékat pedig egyáltalán nem érdekelte, hogy nem látnak. Illetve apu néha-néha írt egy üzenetet, de ennél többet soha. Talán, ő is így látja jobbnak. De nekem apu, hiányzik. Neki valamiért én nem. Ez a gondolat pedig egyben tart, mert apu nagyon bölcs. Ha ő úgy látja így jobb, akkor biztosan úgy van. De arra szükségem van, hogy beszéljek vele. Legalább két hetente. Nagyon vágyom már arra, hogy felvídítson. Mert eddig, míg otthon laktam, miatta maradtam egyben.
Mindig tudta, hogy mit kell mondania. Gyalog negyed óra az út, a házig, ha nem sietek. Nem volt okom sietni.
Mikor befordultam az utcába, egy furcsa érzés fogott el. Előtörtek a régi, szörnyű emlékeim, és egyszerre zúdultak a nyakamba. Kirázott a hideg, és egy pillanatra lederedtem. Aztán erőtt vettem magamon, és gyorsan kezdtem szedni a lábaimat. Nyugtatgattam magam, hogy nincs semmi baj, már nem itt lakom, vagyis hivatalosan még mindig. Ez elkezdett aggasztani. De igyekszem majd ezen is változtatni. Amint a kapuhoz értem, a kutyánk, Dragon rohant a kapuba, és ugatni kezdett. Soha nem fordult még elő ilyesmi. De minden bizonnyal már ő is elfelejtett. Ezzel jár, ha az ember elmegy otthonról, és nem is jár vissza. Nem számít. Remegő kézzel megnyomtam a csengőt. Nem tudom, hogy mitől féltem. Öt percet kellett várnom, mire Jade kilépett az ajtón. Furcsa mosoly kerekedett a szájára. De nem feltétlenül rossz. Bezárta maga mögött az ajtót, és elindult felém, a kapu felé.
-Nahát! Rettenetesen nézel ki. Mi van veled?- szólt egyenes hangon Jade.
-Nem szeretek itt lenni. Csupán ennyi.
-Figyelj,nagyon sajnálom,hogy el kellett menned. És az igazat megvallva hiányzol is. - ölelt át,ami meglepett. Ovis kora óta nem csinált ilyet. Viszonoztam az ölelést,és bementem a házba. Dragon értetlenül nézett rám,de én csak elmosolyodtam és megsimogattam a fejét. 

-És milyen volt a koncert?-kérdezte Jade,miközben üdítőt töltött. Ez eléggé meglepett.

-Jó volt nagyon,csak Varennek közbejött valami,így egyedül mentem. 

-Kár. De legalább találkoztál Axlékkal.-mosolygott,miközben a kezembe adta az italt. Nem szándékoztam neki Benről vagy a srácokról beszélni. 

-Igen. És mi újság Travis-szel? Megvagytok? -nem mintha nagyon érdekelt volna. 

-Aha. Anyu odáig van érte. Csak tudod Travis egyáltalán nem olyan jó srás,mint amilyennek mutatja magát. - meredt maga elé. 

-Tudom.Viszont én összeszedem a cuccaimat,aztán lépek,mert ha jól tudom apuék nemsokára jönnek. -mondtam,de mivel Jade elgondolkodott,felmentem az emeletre. Összepakoltam a cuccaimat. Ahogy leértem olyan látvány fogadott,amire nem számítottam. Jade sírt. Zokogott. Odasiettem hozzá aggodalmasan. 

-Mi a baj Jade? 

-Nina....én...terhes vagyok.-borult a nyakamba. A hír jéghideg vízként ért.

-Ezt mikor tudtad meg?És miért csak most szólsz? - öleltem át. 

-Egy hónapja tudom. De Travis sem tudja és anyuék sem. Kérlek ne mondd el senkinek. -kétségbeesett szemekkel nézett.

-Nem mondom el,nyugodj meg. De mit fogsz csinálni?

-Nem tudom Nina. De ugye majd elmehetek hozzád ? 

-Persze,gyere bármikor. De most megyek. - köszöntem el,majd kiléptem a házból.