Mikor felébredtem, Varen már nem volt ott. Nálam aludt, viszont biztosan már elment.
Nehezemre esett kikecmeregni az ágyból, nem volt bennem egy csepp erő sem. Ma van Jade és Travis félévfordulója. Nem mintha számolnám, de Jade minden nap felírta a kezére, hogy hány nap múlva lesznek félévesek. Rettentő nap lesz, már most látom.
Travis minden bizonnyal nálunk lesz egész nap, ami pedig azt jelenti, hogy minden pillanatban azt kell hallgatnom, hogy jaj de szeretlek,életem szerelme, imádlak, mindig imádni foglak, stb.
Kész rémálom. Viszont már csak 4 nap van a koncertig, ahova egyedül kell mennem Már nem vagyok annyira lelkes. Minden koncert előtt az vagyok, de most Varen nélkül, már közel sem lesz olyan élvezetes.
Nehezemre esett kikecmeregni az ágyból, nem volt bennem egy csepp erő sem. Ma van Jade és Travis félévfordulója. Nem mintha számolnám, de Jade minden nap felírta a kezére, hogy hány nap múlva lesznek félévesek. Rettentő nap lesz, már most látom.
Travis minden bizonnyal nálunk lesz egész nap, ami pedig azt jelenti, hogy minden pillanatban azt kell hallgatnom, hogy jaj de szeretlek,életem szerelme, imádlak, mindig imádni foglak, stb.
Kész rémálom. Viszont már csak 4 nap van a koncertig, ahova egyedül kell mennem Már nem vagyok annyira lelkes. Minden koncert előtt az vagyok, de most Varen nélkül, már közel sem lesz olyan élvezetes.
Nagy nehezen kikászálódtam az ágyamból, ahol annyira nagy nyugalom volt. Felvettem a fehér Ramones pólómat, és kerestem hozzá egy fekete farmert. Erre a napra pont tökéletes öltözék.
Velem ellentétben Jade már fitt volt, és ide-oda rohangált az emeleten. Rémes. Ez fog menni egész nap. Nem tudom, hogyan fogom kibírni.
Mikor kimentem a szobámból, Jade éppen valami hatalmas dobozt cipelt magával, a fürdőszoba irányába.
-Menj az utamból!
-Neked is jó reggelt!-mondtam.
-Mintha nem tudnád, hogy most dolgom van!
-Inkább ne tudnám-mormoltam.
-Meg kell csinálnom a sminkem! Travis 20 percen belül itt van!-nyávogott Jade.
-Sok sikert!
-Ne irigykedj!
-Pedig az minden vágyam-mondtam majd lementem a konyhába, keresni valami élelmet. Azonban mikor leértem az egész nappali Valentin-napi dekorációban állt, rózsaszín és fehér, szív alakú léggömbök díszítették a szobát. Az ebédlő asztalon vörös terítő, két személyre, ünnepélyes hangulatban megterítve. Minden csillogott és villogott.
Anyu éppen egy három emeletes tortát cipelt be, a kamrából.
-Nina, menj fel, neked itt most nincs helyed!-köszöntött az anyám.
-Bocs, enni akartam-mondtam.
-Mintha nem tudnád, hogy milyen fontos nap a mai, örülhetnél a hugodnak!
-Persze, örülök.
-Anyu, hagyd, irigy. Nem kell vele foglalkozni, viszont tényleg húzz fel, mert semmi keresnivalód itt!!-jött le az egyetlen imádnivaló hugom. Szeretetre méltó.
-Persze, bocs , hogy itt lakom.-mondtam majd felrohantam a lépcsőn, majd a szobámba érve már kaptam is elő a telefonomat, és tárcsáztam.
-Varen, végem. Kész megőrültem.-mondta köszönés helyett.
-Nekedis szia! Mi történt?
-Jade.
-Mit csinált már megint?
-Fél évfordulójuk van. A ház meg Valentin napi díszletben áll. Az ajtómon egy hatalmas szív van, benne: J+T.
-Jézusom. Ez tragikus.
-Nekem mondod?
-Átmenjek?
-Áh, anyu kiakadna.
-Akkor gyere át te.
-Nem lehet-szóltam.
-Akkor meg skype-olunk. Jelentkezz be! Szia.-és letette.
Majd az ölembe vettem a laptopom és fogadtam a hívást. Amikor is hallottam, hogy Travis megérkezett. Valami romantikus dal szólt, Jade pedig biztosan a nyakába ugrott, és elszállnak maguktól. Persze, hiszen Jade-nek ez az első olyan kapcsolata, ami fél évig kitartott.
Mikor kimentem a szobámból, Jade éppen valami hatalmas dobozt cipelt magával, a fürdőszoba irányába.
-Menj az utamból!
-Neked is jó reggelt!-mondtam.
-Mintha nem tudnád, hogy most dolgom van!
-Inkább ne tudnám-mormoltam.
-Meg kell csinálnom a sminkem! Travis 20 percen belül itt van!-nyávogott Jade.
-Sok sikert!
-Ne irigykedj!
-Pedig az minden vágyam-mondtam majd lementem a konyhába, keresni valami élelmet. Azonban mikor leértem az egész nappali Valentin-napi dekorációban állt, rózsaszín és fehér, szív alakú léggömbök díszítették a szobát. Az ebédlő asztalon vörös terítő, két személyre, ünnepélyes hangulatban megterítve. Minden csillogott és villogott.
Anyu éppen egy három emeletes tortát cipelt be, a kamrából.
-Nina, menj fel, neked itt most nincs helyed!-köszöntött az anyám.
-Bocs, enni akartam-mondtam.
-Mintha nem tudnád, hogy milyen fontos nap a mai, örülhetnél a hugodnak!
-Persze, örülök.
-Anyu, hagyd, irigy. Nem kell vele foglalkozni, viszont tényleg húzz fel, mert semmi keresnivalód itt!!-jött le az egyetlen imádnivaló hugom. Szeretetre méltó.
-Persze, bocs , hogy itt lakom.-mondtam majd felrohantam a lépcsőn, majd a szobámba érve már kaptam is elő a telefonomat, és tárcsáztam.
-Varen, végem. Kész megőrültem.-mondta köszönés helyett.
-Nekedis szia! Mi történt?
-Jade.
-Mit csinált már megint?
-Fél évfordulójuk van. A ház meg Valentin napi díszletben áll. Az ajtómon egy hatalmas szív van, benne: J+T.
-Jézusom. Ez tragikus.
-Nekem mondod?
-Átmenjek?
-Áh, anyu kiakadna.
-Akkor gyere át te.
-Nem lehet-szóltam.
-Akkor meg skype-olunk. Jelentkezz be! Szia.-és letette.
Majd az ölembe vettem a laptopom és fogadtam a hívást. Amikor is hallottam, hogy Travis megérkezett. Valami romantikus dal szólt, Jade pedig biztosan a nyakába ugrott, és elszállnak maguktól. Persze, hiszen Jade-nek ez az első olyan kapcsolata, ami fél évig kitartott.
Nem vagyok irigy, majd rám talál a szerelem egyszer.
Kábé másfél órát beszéltünk Varennel, utána viszont tanulnia kellett.
A gyomrom már jócskán korgott, és rászántam magam, hogy igenis lemegyek, és kerítek valami ehetőt.
Mivel nem hallottam beszédet így bátran lementem a nappaliba. Viszont szemtanúja lettem annak,amint a húgom őrült csókcsatát vív a barátjával.Na tessék,még az étvágyam is elment.
Visszaosontam az emeletre, de Jade sajnos meglátott.
-Nézd már! Még leskelődik is utánunk! Anyaaa!!-nyávogott.
-Persze, nincs jobb dolgom, mint nézni, hogy egymás szájába "leskelődtök", roppant izgalmas-montam unottan, majd felmentem a lépcsőn. Ez a csaj totálisan megőrült. Agyára ment a szerelmeskedés. De, hogy feltételezheti, hogy pont őket kukkolom. Nem vagyok olyan. De hiszen ezt ő is tudja. Csak azért csinálja, hogy megalázzon. De Travis véleményét, én legszívesebben lehúznám a vécén.
-Nina, azonnal gyere le!! Ez nem mehet így tovább!-ordította anyu.
Most, ez már több a soknál. Nem hiszem el, hogy ezt tényleg elhiszi. Oda se neki, lementem.
Jade és Travis egymás mellett állt, egymás kezét szorosan fogták. Anyu állt elől, és roppant szigorú arcot vágott.
-Nem gondolod, hogy mások után leskelődni, neveletlen dolog? Nem erre neveltelek, te nem az én gyerekem vagy. Jobban tennéd, ha most azonnal elmennél innen. Undorító dolog, amit csinálsz! A hugodékat kukkolni, a legcsúnyább dolog! Amíg nem változol meg, addig nem akarlak itt látni!-közölte.
-Teljesen megértem. De tudnod kell, hogy csak azért jöttem le, mert egész nap semmit nem ettem, ugyanis felzavartál, hogy ne legyek lent. De jó, elmegyek. Nem érdekel. Úgyis ezt akarjátok mindannyian.-mondtam, majd felszaladtam a szobámba, remegve összepakoltam pár dolgot, és elindultam. Anyu egy szót sem szólt, végig nézte, ahogy elmegyek. Szép szülő, mondhatom. De ezt már megszoktam.
Elindultam, de fogalmam sem volt, hová.
Varenhez nem mehetek, mert neki tanulnia kell, és már így is elég időt töltött velem, tanulás helyett.
Sehova nem mehettem, mert sehol sem várnak szeretettel. Egyedül egy hely volt, ahol meghúzhatnám magam. A búvóhelyünk. Sietve elmentem, a kedvenc helyemre, és örömmel vettem tudomásul, hogy teljesen egyedül vagyok. Aztán kitört belőlem a zokogás.
Sírtam, mert elhagytam az otthonom. Sírtam, mert az anyám kitagadott. Sírtam mert senki nem hitt nekem. És sírtam, mert teljesen egyedül voltam, ám most éreztem ezt igazán. De ez bántott a legkevésbé.
Körübelül kilenc óra magasságában, elaludtam. Álomba sírtam magam. Nem szokásom sírni. Ám most ez kitört belőlem.
----------------------------------------
Reggel, amikor felébredtem, írtam Varennek egy sms-t-
Nem lakom otthon. Neten se keress.
Fél óra múlva jött a válasz.
Felhívlak.
Majd azonnal megjelent a telefonom képernyőjén, a Varennel való kedvenc képem. Felvettem.
-Szia-szóltam elsőként.
-Mi történt? Hogy érted, hogy nem laksz otthon? Mi ez az egész?
-Anyám kidobott otthonról.
-Mi?? Miért? Van ennek valami köze Jade félévfordulójához?
-Jade-hez, hozzá van.
-De...Mikor? Most reggel?
-Tegnap este.
-Mi?? És hol vagy most? Mért nem szóltál?
-Nem akartalak zavarni, és volt hol lennem.
-Azonnal megyek.
-Jó-mondtam volna de már le is rakta a telefont.
Gyorsan felöltöztem, felvettem a kopott farmeromat és a kék Beatles pólóm.
10 perc múlva Varen sietett be az új "lakásomba".
-Mindent mesélj el!-csak ennyit mondott
Három és fél óráig beszélgettünk, aztán Varen elment kajáért.
6 óra körül visszajött, ettünk, beszélgettünk aztán elaludtam.
----------------------------
Holnap lesz a koncert. Én meg, konkrétan sehol sem lakom. Nagyszerű.
Ez is csak én lehetek. Mindegy. Akkor sem hagyom ki, ezt a koncertet. Már csak azért sem.
Reggel Varen, tojásrántottával keltett, valószínűleg ő már otthon is járt.
Apu ma tudhatta meg, hogy anyu kirakott, mert egy orvosi konferencián volt.
Ez megmagyarázza az sms-t.
Hívj fel! Beszélnünk kell!
Mivel nem volt pénz, a kártyámon egy hívásra, ami mindenképp hosszú lett volna, csak egy sms-t írtam.
Lemerült a kártyám.
Csak ennyit írtam.
Majd két perc múlva már jött is a hívás.
-Szia, Nina! Hol vagy most?- az apám hangja rendkívül kétségbeesett volt.
-Egy biztonságos helyen, nyugodj meg, jól vagyok.
-Tudom, hogy nem igaz, amit az anyád állít. Vele is közöltem, hogy szerintem nincs igaza.
-Köszönöm apu.
-Gyere haza, Nina. Nem kell félned.
-Nincs okom hazamenni, nem kellek én oda.
-Nekem kellesz, édesem.
-Apu, anyu kijelentette, hogy nem vagyok a gyereke. Nem számít, hogy mit akarsz. Úgyis anyu hozza a döntéseket, te is jól tudod.
-Szeretlek, kicsim.
-Énis apu.
Majd lerakta. Nem számított, hogy apu mit akar. Anyunak van döntő bírálata. Jade pedig úgyis csak piszkálna.
Varen fél három körül elment, azt mondta tanul 1-2 órát. Én pedig nem hátráltattam.
3 órakor azonban váratlan vendégem jött.
A tűsarkúja kopogása már kintről behallatszott.
-Na, tudtam, hogy itt vagy. Ha Varennél nem, akkor csak itt lehetsz.
-Miért jöttél?
-Azért, mert tudnod kell valamit. Tudom, hogy nem vagy féltékeny, és azt is, hogy nem leskelődtél utánunk.
-Igen? Akkor mi a fenéért csináltad mindezt?
-Azért, mert anyu csak engem szeret. Csak engem akar gyerekének. És mert neked jobb, ha ezt mind nem látod. Lehet, hogy nem úgy viselkedem, ahogyan egy testvérnek kellene, de a te érdekedben teszek mindent. Ezt tudnod kellett.-majd sarkon fordult és elindult az ajtó irányába.
-Ez annyira hihetetlen.-hebegtem.
-Tudom, de igaz.-mondta majd már el is ment.
Nagyot csalódtam a húgomban. Jó értelemben. Valahol meg tudom érteni, mit miért csinált. Már ha tényleg igaz, amit mondott. Nagy kétségeket állított belém, de szerintem direkt. Jelezte, hogy a testvérem. Még ha furcsán mutatja is ki ezt.
Mikor Varen visszajött, neki nem említettem, hogy Jade itt járt. Jobb ha nem tudja. Úgysem hinne Jade-nek. Legtöbb esetben én sem. De most annyira komolynak tűnt. Talán a húgom felnőtt.
Holnap viszont koncertre megyek. Erre kell koncentrálnom. Arra, hogy jó legyen.
--------------------------
És itt van,eljött! Amikor felébredtem,totál izgatott voltam. A ruhámat már előző este kikészítettem,így nem kellett keresgélnem. Annyiból állt az öltözékem,hogy egy GNR-es ujjatlan póló,egy fekete fűzős bőrnadrág,és egy bakancs. Csak az zakatolt a fejemben,hogy végre találkozhatok azokkal,akikre olyan régóta felnézek. Az összes dalukat kívülről tudom,és imádom Axl hangját. Meg persze Slash-t is,és Duff...hát róla inkább nem mondok semmi. Ő maga a tökély! Steven igazából nem lopta magát túlságosan a szívembe a drogos ügyei miatt,azonban Izzy már inkább. Ő olyan csendes,de éppen ezért ő a kedvenc tagom. Elég nyugodt természete van,és szerintem elég bölcs is. Bár ahhoz ismernem kellene,hogy ezeket tudjam. De én is csak egy rajongó vagyok a sok közül,nem hiszem,hogy pont én lennék az,akinek megnyílik a banda összes tagja. De talán találok barátokat vagy valami. Elvégre javarészt csak a környékbeli GNR rajongók lesznek ott. És ha még csak találnék egy barátnőt is,akivel majd úgymond "legjobb barátnők" lehetnénk,elmondanánk egymásnak minden bajunkat. Bár az is megeshet,hogy senkivel nem találkozok,és feszengek majd. Gyűlölöm a tömeget,bár ugye biztos említettem,hogy koncerteken valamilyen szinten feloldódok,mert megnyugtat a tudat,hogy olyan emberek vesznek körül,akiknek hasonló az ízlése,mint az enyém. De azért csak úgy tudok teljesen önmagam lenni,ha nem vagyok egyedül. Mármint ha van olyan,akit ismerek. Ezért sajnálom annyira,hogy Varen nem tud velem jönni.
Gyorsan magamra kapkodtam a ruháimat,feltettem egy viszonylag szolid sminket,ami azért viszonylag szolid,mert teljes fekete,és nem minden ember fog a nyakamba ugrálni. De mindegy is. A hajam a vállamon pihent. Dobtam egy sms-t Varennek,majd apunak is,hogy ne keressenek,koncertre megyek. Aztán elhagytam a rejtekhelyemet és elindultam a buszhoz,ami majd elvisz a koncert helyszínére. Meglepő módon hatalmas mosoly terült szét az arcomon,és ezt arra fogtam,hogy a buszon rengeteg Guns-os pólót tekintettem meg. Sok fejkendős,cilinderes és rocker ember. Az a járat nekem volt kitalálva. De annyira nem éreztem magam jól,hogy bármelyikőjük mellé leüljek,így leültem egy üres helyre. Az ablak mellett persze,és miközben szólt a fülemben a Welcome To The Jungle,néztem az elsuhanó tájat. Egy percre sem gondoltam a húgomra,az idióta pasijára és az állítólagos anyámra. Valahogy nem tudott érdekelni egyikőjük sem. Csak annak a mámornak éltem,ahogyan a dob dübörgött,majd megszólalt a többi hangszer. Persze max hangerőn. A refrénnél pedig úgy éreztem,a fellegekben vagyok. Már kezdetben is elvarázsolt a zenekar,egészen mostanáig. És ez nem egy olyan állapot,ami elmúlik,mint a cuki tinisztárocskák. A rajongók megvesznek értük,majd egy év múlva már azt sem tudják,hogy kik is ők. Az olyan bandák,mint a Guns,Led Zepp,Nirvana,Maiden és egyebek,halhatatlanok. Mindig vannak és lesznek olyan emberek,akik nem hagyják elveszni őket. Mellesleg a rajongótáboruk is más.
Szóval az én stílusom ilyen,és nem érdekel,hogy mások mit gondolnak.
Mivel nem hallottam beszédet így bátran lementem a nappaliba. Viszont szemtanúja lettem annak,amint a húgom őrült csókcsatát vív a barátjával.Na tessék,még az étvágyam is elment.
Visszaosontam az emeletre, de Jade sajnos meglátott.
-Nézd már! Még leskelődik is utánunk! Anyaaa!!-nyávogott.
-Persze, nincs jobb dolgom, mint nézni, hogy egymás szájába "leskelődtök", roppant izgalmas-montam unottan, majd felmentem a lépcsőn. Ez a csaj totálisan megőrült. Agyára ment a szerelmeskedés. De, hogy feltételezheti, hogy pont őket kukkolom. Nem vagyok olyan. De hiszen ezt ő is tudja. Csak azért csinálja, hogy megalázzon. De Travis véleményét, én legszívesebben lehúznám a vécén.
-Nina, azonnal gyere le!! Ez nem mehet így tovább!-ordította anyu.
Most, ez már több a soknál. Nem hiszem el, hogy ezt tényleg elhiszi. Oda se neki, lementem.
Jade és Travis egymás mellett állt, egymás kezét szorosan fogták. Anyu állt elől, és roppant szigorú arcot vágott.
-Nem gondolod, hogy mások után leskelődni, neveletlen dolog? Nem erre neveltelek, te nem az én gyerekem vagy. Jobban tennéd, ha most azonnal elmennél innen. Undorító dolog, amit csinálsz! A hugodékat kukkolni, a legcsúnyább dolog! Amíg nem változol meg, addig nem akarlak itt látni!-közölte.
-Teljesen megértem. De tudnod kell, hogy csak azért jöttem le, mert egész nap semmit nem ettem, ugyanis felzavartál, hogy ne legyek lent. De jó, elmegyek. Nem érdekel. Úgyis ezt akarjátok mindannyian.-mondtam, majd felszaladtam a szobámba, remegve összepakoltam pár dolgot, és elindultam. Anyu egy szót sem szólt, végig nézte, ahogy elmegyek. Szép szülő, mondhatom. De ezt már megszoktam.
Elindultam, de fogalmam sem volt, hová.
Varenhez nem mehetek, mert neki tanulnia kell, és már így is elég időt töltött velem, tanulás helyett.
Sehova nem mehettem, mert sehol sem várnak szeretettel. Egyedül egy hely volt, ahol meghúzhatnám magam. A búvóhelyünk. Sietve elmentem, a kedvenc helyemre, és örömmel vettem tudomásul, hogy teljesen egyedül vagyok. Aztán kitört belőlem a zokogás.
Sírtam, mert elhagytam az otthonom. Sírtam, mert az anyám kitagadott. Sírtam mert senki nem hitt nekem. És sírtam, mert teljesen egyedül voltam, ám most éreztem ezt igazán. De ez bántott a legkevésbé.
Körübelül kilenc óra magasságában, elaludtam. Álomba sírtam magam. Nem szokásom sírni. Ám most ez kitört belőlem.
----------------------------------------
Reggel, amikor felébredtem, írtam Varennek egy sms-t-
Nem lakom otthon. Neten se keress.
Fél óra múlva jött a válasz.
Felhívlak.
Majd azonnal megjelent a telefonom képernyőjén, a Varennel való kedvenc képem. Felvettem.
-Szia-szóltam elsőként.
-Mi történt? Hogy érted, hogy nem laksz otthon? Mi ez az egész?
-Anyám kidobott otthonról.
-Mi?? Miért? Van ennek valami köze Jade félévfordulójához?
-Jade-hez, hozzá van.
-De...Mikor? Most reggel?
-Tegnap este.
-Mi?? És hol vagy most? Mért nem szóltál?
-Nem akartalak zavarni, és volt hol lennem.
-Azonnal megyek.
-Jó-mondtam volna de már le is rakta a telefont.
Gyorsan felöltöztem, felvettem a kopott farmeromat és a kék Beatles pólóm.
10 perc múlva Varen sietett be az új "lakásomba".
-Mindent mesélj el!-csak ennyit mondott
Három és fél óráig beszélgettünk, aztán Varen elment kajáért.
6 óra körül visszajött, ettünk, beszélgettünk aztán elaludtam.
----------------------------
Holnap lesz a koncert. Én meg, konkrétan sehol sem lakom. Nagyszerű.
Ez is csak én lehetek. Mindegy. Akkor sem hagyom ki, ezt a koncertet. Már csak azért sem.
Reggel Varen, tojásrántottával keltett, valószínűleg ő már otthon is járt.
Apu ma tudhatta meg, hogy anyu kirakott, mert egy orvosi konferencián volt.
Ez megmagyarázza az sms-t.
Hívj fel! Beszélnünk kell!
Mivel nem volt pénz, a kártyámon egy hívásra, ami mindenképp hosszú lett volna, csak egy sms-t írtam.
Lemerült a kártyám.
Csak ennyit írtam.
Majd két perc múlva már jött is a hívás.
-Szia, Nina! Hol vagy most?- az apám hangja rendkívül kétségbeesett volt.
-Egy biztonságos helyen, nyugodj meg, jól vagyok.
-Tudom, hogy nem igaz, amit az anyád állít. Vele is közöltem, hogy szerintem nincs igaza.
-Köszönöm apu.
-Gyere haza, Nina. Nem kell félned.
-Nincs okom hazamenni, nem kellek én oda.
-Nekem kellesz, édesem.
-Apu, anyu kijelentette, hogy nem vagyok a gyereke. Nem számít, hogy mit akarsz. Úgyis anyu hozza a döntéseket, te is jól tudod.
-Szeretlek, kicsim.
-Énis apu.
Majd lerakta. Nem számított, hogy apu mit akar. Anyunak van döntő bírálata. Jade pedig úgyis csak piszkálna.
Varen fél három körül elment, azt mondta tanul 1-2 órát. Én pedig nem hátráltattam.
3 órakor azonban váratlan vendégem jött.
A tűsarkúja kopogása már kintről behallatszott.
-Na, tudtam, hogy itt vagy. Ha Varennél nem, akkor csak itt lehetsz.
-Miért jöttél?
-Azért, mert tudnod kell valamit. Tudom, hogy nem vagy féltékeny, és azt is, hogy nem leskelődtél utánunk.
-Igen? Akkor mi a fenéért csináltad mindezt?
-Azért, mert anyu csak engem szeret. Csak engem akar gyerekének. És mert neked jobb, ha ezt mind nem látod. Lehet, hogy nem úgy viselkedem, ahogyan egy testvérnek kellene, de a te érdekedben teszek mindent. Ezt tudnod kellett.-majd sarkon fordult és elindult az ajtó irányába.
-Ez annyira hihetetlen.-hebegtem.
-Tudom, de igaz.-mondta majd már el is ment.
Nagyot csalódtam a húgomban. Jó értelemben. Valahol meg tudom érteni, mit miért csinált. Már ha tényleg igaz, amit mondott. Nagy kétségeket állított belém, de szerintem direkt. Jelezte, hogy a testvérem. Még ha furcsán mutatja is ki ezt.
Mikor Varen visszajött, neki nem említettem, hogy Jade itt járt. Jobb ha nem tudja. Úgysem hinne Jade-nek. Legtöbb esetben én sem. De most annyira komolynak tűnt. Talán a húgom felnőtt.
Holnap viszont koncertre megyek. Erre kell koncentrálnom. Arra, hogy jó legyen.
--------------------------
És itt van,eljött! Amikor felébredtem,totál izgatott voltam. A ruhámat már előző este kikészítettem,így nem kellett keresgélnem. Annyiból állt az öltözékem,hogy egy GNR-es ujjatlan póló,egy fekete fűzős bőrnadrág,és egy bakancs. Csak az zakatolt a fejemben,hogy végre találkozhatok azokkal,akikre olyan régóta felnézek. Az összes dalukat kívülről tudom,és imádom Axl hangját. Meg persze Slash-t is,és Duff...hát róla inkább nem mondok semmi. Ő maga a tökély! Steven igazából nem lopta magát túlságosan a szívembe a drogos ügyei miatt,azonban Izzy már inkább. Ő olyan csendes,de éppen ezért ő a kedvenc tagom. Elég nyugodt természete van,és szerintem elég bölcs is. Bár ahhoz ismernem kellene,hogy ezeket tudjam. De én is csak egy rajongó vagyok a sok közül,nem hiszem,hogy pont én lennék az,akinek megnyílik a banda összes tagja. De talán találok barátokat vagy valami. Elvégre javarészt csak a környékbeli GNR rajongók lesznek ott. És ha még csak találnék egy barátnőt is,akivel majd úgymond "legjobb barátnők" lehetnénk,elmondanánk egymásnak minden bajunkat. Bár az is megeshet,hogy senkivel nem találkozok,és feszengek majd. Gyűlölöm a tömeget,bár ugye biztos említettem,hogy koncerteken valamilyen szinten feloldódok,mert megnyugtat a tudat,hogy olyan emberek vesznek körül,akiknek hasonló az ízlése,mint az enyém. De azért csak úgy tudok teljesen önmagam lenni,ha nem vagyok egyedül. Mármint ha van olyan,akit ismerek. Ezért sajnálom annyira,hogy Varen nem tud velem jönni.
Gyorsan magamra kapkodtam a ruháimat,feltettem egy viszonylag szolid sminket,ami azért viszonylag szolid,mert teljes fekete,és nem minden ember fog a nyakamba ugrálni. De mindegy is. A hajam a vállamon pihent. Dobtam egy sms-t Varennek,majd apunak is,hogy ne keressenek,koncertre megyek. Aztán elhagytam a rejtekhelyemet és elindultam a buszhoz,ami majd elvisz a koncert helyszínére. Meglepő módon hatalmas mosoly terült szét az arcomon,és ezt arra fogtam,hogy a buszon rengeteg Guns-os pólót tekintettem meg. Sok fejkendős,cilinderes és rocker ember. Az a járat nekem volt kitalálva. De annyira nem éreztem magam jól,hogy bármelyikőjük mellé leüljek,így leültem egy üres helyre. Az ablak mellett persze,és miközben szólt a fülemben a Welcome To The Jungle,néztem az elsuhanó tájat. Egy percre sem gondoltam a húgomra,az idióta pasijára és az állítólagos anyámra. Valahogy nem tudott érdekelni egyikőjük sem. Csak annak a mámornak éltem,ahogyan a dob dübörgött,majd megszólalt a többi hangszer. Persze max hangerőn. A refrénnél pedig úgy éreztem,a fellegekben vagyok. Már kezdetben is elvarázsolt a zenekar,egészen mostanáig. És ez nem egy olyan állapot,ami elmúlik,mint a cuki tinisztárocskák. A rajongók megvesznek értük,majd egy év múlva már azt sem tudják,hogy kik is ők. Az olyan bandák,mint a Guns,Led Zepp,Nirvana,Maiden és egyebek,halhatatlanok. Mindig vannak és lesznek olyan emberek,akik nem hagyják elveszni őket. Mellesleg a rajongótáboruk is más.
Szóval az én stílusom ilyen,és nem érdekel,hogy mások mit gondolnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése